Gold Moon - Arany Hold - 13. Fejezet - Bűnbocsánatért esedezve

Szia mindenkinek! Szóval elég nehézkesen, de megszületett a folytatás. :) Remélem tetszeni fog mindenkinek, aki elolvassa. Nem is húzom tovább az időt. Kellemes olvasást kívánok!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Gold Moon - Arany Hold - 13. Fejezet - Bűnbocsánatért esedezve

Layla szemszöge:

A terv leírása és Drake beleegyezése után, visszamentem a cellába. Ugyan féltem attól, hogy Dawn nem lesz megelégedve vele, sőt attól is, hogy nem megy bele, hisz túl kockázatosnak fogja találni, de nem tehettem semmit. Ez volt az utolsó esélyünk és ezzel neki is tisztában kellett lennie. Ha ezt nem csináljuk végig, mindketten meghalunk. Már pedig, én még élni akarok.

Ahogy Drake távozott, kinyitottam a naplót és az orra alá dugtam.

 - Nézd meg – mondtam neki. A másodperc töredéke alatt olvasta végig a pár soros tervet, majd kikapta a kezemből a tollat és ő is körmölni kezdett, egyből az én levelem után.

„Biztos jó ötlet ez? Mármint nem azért, a terv kidolgozottsága remek, ahhoz képest, hogy most találtad ki, de kit kérünk meg, hogy segítsen nekünk? Ketten ezt nem tudjuk véghez vinni.”

 - Visszavettem a tollat, majd válaszoltam a kérdésére.

„A segítségre ott van Drake. Ő, majd elmondja a vezetőknek, hogy mire készülünk, és azért jön velünk, mert megbízzák, azzal, hogy velünk jöjjön.”

„Szerintem túl átlátszó. „

„Akkor keresünk mást!”

 - Körmöltem vissza a papírra.

„De mégis kit?„

„Van még egy ötletem. Mi lenne, ha Marion lenne az.”

„De hogy vesszük rá, hogy segítsen nekünk. Mi van, ha minden kiderül és megölik?”

„Nem fogják! Megvédjük! Mire a Volturi utolér bennünket, mi már máshol leszünk. Azt ugyan még nem tudom, hogy hol, de gondolkodom. Bevallom Londonra gondoltam.”

„Most már nekem is van egy ötletem. Tudod, meséltem a Cullen családról és hát Alice – tudod, aki a jövőbe lát – eljönne értünk Londonba. Ő azért tudná, hogy oda kell jönnie, mert látni fogja, de csak akkor, ha eldöntjük, hogy odamegyünk és találkozunk vele. Londonból, pedig egyenesen mehetnénk hozzájuk.”

„Rendben. Ez jó! Benne vagyok.”

 - Eszembe jutott valami! - visszalapoztam a naplóban - Marion írta ezt nekem egyszer! – Az orra alá dugtam a könyvecskét.

„Tudod, ő remek ember volt, kár, hogy sosem ismerheted meg, hisz biztos jó barátok lennétek. Azt mondta mindenki, hogy a vámpírrá válás után csak halványan fogok emlékezni, de tévedtek. Minden olyan éles - ha visszagondolok - mintha most történne velem.

22 éves voltam. Akkor nyáron a barátnőimmel eldöntöttük, hogy elmegyünk Londonba. Mind vágytunk már a kikapcsolódásra és néhány őrült – már ha egy ember viselkedésére lehet ilyesmit mondani – bulira. Az egyik bárban ismertem meg! Izmos és sármos colt.  Ráadásul csupán két évvel idősebb, mint én és zenész. Csodálatos dalokat játszott. Első pillantásra bele zúgtam. Akkor este meghívott egy italra és együtt töltöttük az éjszakát. Egész éjjel a sétáltunk és beszélgettünk. Aztán megkérdezte, hogy hol élek én, pedig elmondtam neki, hogy Olaszországban. Azt válaszolta rá, hogy egész életében ott szeretett volna élni. Én akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ő az. Egy hét múlva, mikor véget ért az üdülés ő velünk jött. Négy évig jártunk együtt.

A negyedik év végén már az esküvőnket tervezgettük, de nem volt elég pénzünk ahhoz, hogy a családjának repülőjegyet tudjunk venni. Eszünkbe sem jutott, hogy úgy esküdjünk meg, hogy nincs ott mindenki, akit mi ott szerettünk volna látni. A kettőnk fizetése is kevés volt hozzá. Szóval, hát szükség volt egy jobban fizető munkára. Így kerültem Volterrába. Egy meghirdetett recepciós állásra jelentkeztem. Aki a meghallgatást tartotta, közölte velem, hogy nem vagyok alkalmas a munkára, de én megvédtem magam, és azt mondtam, hogy bármi kell ahhoz, hogy engem felvegyenek dolgozni, én megteszem…

A Volturi ezt komolyan is vette. A titok a vámpírok létezéséről megpecsételte a kapcsolatunkat. Nem volt más választásom. Mindkettőnket megöltek volna. Így én itt maradtam. Michaelt, pedig elhagytam, hogy ne legyen neki feltűnő, ha bármi történt volna velem. Mindkét esetben kiderült volna, ha nem feleltem volna meg a munkára, megöltek volna a titok miatt, ha pedig jól teljesítek – mint, ahogy történt is – vámpírrá változtatnak. Le kellett vele zárnom minden kapcsolatot. Azonban, ő nem hagyta. Azt mondta, hogy nem megy el. Nem tudtam mit tenni. Minden nap találkoztam vele. Ezért a vezetőség elintéztette, hogy kitoloncolják az országból. Ő visszament Londonba. Ez már tíz éve történt ugyan, de már késő. Nyílván családja van már, és jól megy az élete. Én, pedig elviselem ezt, mert megígértem, hogy bármit megteszek, hogy ez a munka az enyém legyen.”

 - Sikerülhet – szólalt meg mosolyogva miután rám nézett.  Hangokat hallottunk.

 - Érted jönnek! Útközben szólj neki, hogy találkozni akarok vele – mondtam. Ő rám nézett, végül bólintott egyet. A cella ajtaját az egyik őr nyitotta. Nem szólalt meg csupán intett. Dawn utána ment. Néhány perc telhetett el, mire Marion le tudott jönni hozzám.

 - Szia! – üdvözölt – Dawn említette, hogy még találkozni akarsz velem – a mondat végére már szomorúbb hanglejtést használt, mintha csak most jött volna rá, hogy ez lehet az utolsó találkánk mielőtt…

 - Itt ezt olvasd el - szerencsére még várakoztam megírtam neki, amit tudnia kell.

„Ne szólalj meg, csak olvasd! Akarsz találkozni Michaelel? Ha igen bólints!”

 - Felnézett és bólintott, majd folytatta az olvasást.

„Dawn és én meg akarunk szökni, de kell nekünk ember. A terv az, hogy este a kivégzésen megszökünk. Tudom, hogy esélytelennek tűnik, de előbb olvasd el miért nem az. Téged és Draket már beavattuk. A lényeg annyi, hogy te a mostani találkozásunk után elmész a vezetőkhöz és elmondod nekik, hogy megtudtad, hogy el akarunk szökni. Meg fogják kérdezni, hogy mégis hogyan tudtál meg ilyesmit rólunk. Te beszámolsz arról, hogy megkértelek, hogy tarts velünk és segíts nekünk a kijutásban. A Volturi először meg akarja majd akadályozni, de ekkor jön Drake. Ő rábeszéli őket, hogy engedjék, hogy megszökjünk, hisz utána, úgy is a Cullenekhez fogunk menni. Így a Volturinak is bele kell, majd mennie abba, hogy minket elengedjenek. Hisz nagyobb zsákmányt jelent, majd a Cullen család, mint mi. Téged fognak utasítani, hogy gyere velünk, mint beépített ember, így te velünk jöhetsz majd.

Drake, pedig felajánlja, hogy elkísér téged. Ő elmondja, hogy a kapcsolatunk miatt akar jönni, mert így el tudja velem hitetni, hogy ő a mi oldalunkon áll. Szóval a vezetők este elengednek, majd minket. Mi innen Londonba megyünk majd, ahol te találkozhatsz vele, miután megkerestük Alice Cullent, aki értünk jön. Ne kérdezd, honnan fogja tudni. Azt a jövőt látja, ami el van döntve. Ő ott fog minket várni. Onnan, pedig Forksba megyünk a család többi tagjához. Szóval mit szólsz?”

 - Felnézett, mikor végzett az olvasással.

 - Nagyon szép ez a vers – kacsintott - de elrontottál néhány szót benne, de ha adsz egy tollat szívesen kijavítom – egy cinkos mosoly kíséretében adtam a kezébe a tollat.

„A terv eleje jó, de a Culleneknek nem fog baja esni? A Volturinak nagyon sok tagja van, hogy tudjuk, majd ott megvédeni magunkat?”

„E miatt ne aggódj. Dawn elmondása szerint ott az alakváltók a család legjobb barátai. Annyi kellene, hogy foglalj négy repülőjegyet Londonba ma estére a lehetőleg hét órára.  A reptérre, pedig autóval megyünk. Te és Drake várni fogtok minket. Ott találkozunk.”

„Rendben. Akkor előtte elintézem a Volturit.”

Drake szemszöge:

Egy barom voltál Drake, hogy azt mondtad velük mész. Nem hiszem el, hogy egy csaj, hogy tudta így elvenni az eszed, pedig eddig minden hülye liba csak arra kellett. Köztük Layla nővére is! Megéri neked a halált? Végül is már lassan mindegy, hisz itt állsz az őrök előtt, akik már kérdezés nélkül, nyitják a hatalmas kapukat. 

Most kellene meggyőznöm a Volturit arról, hogy nagyobb zsákmány fontosabb, mint két ilyen jelentéktelen korcs. Kellene valami jel. Valami amitől tudom, hogy helyesen cselekszem. Helyesen? Drake mikor lettél ilyen  „jó úton járok és nem érdekel semmi vagy senki más csak a szerelmem” hősszerelmes? Kezdek  nem ismerni magamra.

 - Drake! Örülünk, hogy látunk – kezdett bele Aro.

 - Bocsánat, hogy ilyenkor zavarok, de a ma esti vacsorán törtem a fejem. Találtam egy apró termetű, de annál inkább zamatos falatot. Igazi ínyencség.

 - Mily kedves, hogy felajánlod nekünk.

Az ajtó kinyílt és Marion – kissé sietősen – sétált be rajta.

 - Elnézést a zavarásért – térdelt le a vezetőség tagjai elé. Mire azok szinte egyszerre mosolyodtak el.

 - Kellj fel gyermekem a földről és mondd miért járultál színünk elé – folytatta Marcus, Marion „apja”.

 - Tudomásomra jutott valami, amit úgy érzem tudatnom kell szerény csapatunk becses vezetőivel.

 - Mondd gyermekem – felelte ismét.

 - Ugye tudják, hogy elég sok időt szoktam Laylaval tölteni. Ma is így történt lementem hozzá és ő elmondta nekem, hogy a testvérével együtt meg akarnak szökni és megkért, hogy én magam is tartsak velük. Bevallom elgondolkodtam az ajánlaton, de mivel ez itt az otthonom. Bűnbocsánatért esedezem – ismét letérdelt. Ha nem tudtam volna, hogy csak színleli még el is hittem volna. Na persze muszáj volt úgy tennem, hogy elhiszem neki, hisz furcsa lett volna, ha én kezdek el kételkedni.

Rápillantottam Caiusra. Az arcán ezernyi negatív érzelem lapult, mintha szét akarna robbanni a dühtől.

 - Nem! Ezt nem hagyhatjuk – horkant fel Marcus.

 - Aro! Mondd, te hogy látod – szűrte a fogai között Caius.

 - Előbbre kell hozni a kivégzést, hogy ne tudják megtenni. Nem szökhetnek meg, megölték az egyik legjobb szolgálónkat – beszélte kissé gondolkodóba esve.

 - Hacsak – kezdtem bele, amire minden tekintet rám szegeződött – szóval, ha engednék, hogy elszökjenek, még akár nagyobb zsákmány is lehetne belőle, mint két ilyen hasztalan, áruló korcs.

 - Mire gondolsz gyermekem? – érdeklődte Aro. Fejét fentebb emelte, mintha így jobban hallaná mit mondok.

 - Ha engednénk, hogy elszökjenek, még nyerhetnénk is belőle. Nyilvánvaló hová akarnak menekülni. Ha a Cullen családhoz, akkor akár egy egyszerűbb indokkal - miszerint olyanokat bújtattak, akik elárulták fajtánkat - őket is megölhetnénk.

 - Szép gondolat – gondolkodott el Aro.

 - Marion velük mehetne, hogy ne legyen túl feltűnő – szólt közbe Marcus is.

 - Kell valaki olyan is, aki el tudja játszani, hogy a barátjuk, de a kellő időben a mi oldalunkra áll.  Hallgattam.

 - Ha szabad megjegyeznem Drake eléggé magába bolondította Laylat. A lány folyton róla beszél – szólalt meg.

Hat óra előtt tíz perccel járt már az idő. Ha ember lettem volna, tuti az öngyilkosságon gondolkodtam volna. Mindent, amiben addig hittem félre dobtam egy hülye emberi érzésért. Nem még nincs késő Drake, még választhatod a tieid. 

Kacey novellapályázata

Szia mindenkinek! Kacey novellapályázatot hirdetett! Jelentkezni az alul látott e-mail címen lehet! :)
Ha ellátogatnátok Kacey oldalára csak kattintsatok a cimre!
Legyetek jók!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Pályázat... Romantika a Roncsok között

Sziasztok, több okból is szeretnék pályázatot hirdetni, az első az -az hogy kicsit felpezsdítem a blog életét és mostanában nem megy az írás, a másik okom az hogy nagyon sok pályázatot láttam már, vettem részt bennük és úgy gondoltam hogy már egy éve működik a blog és nekem is kéne egy pályázatot hirdetnem.

A cím a Romantika a Roncsok közöttet viselni és mindenki adhatna neki alcímet is. A történet szólhat bármiről amiről úgy gondolod hogy köze van ehhez, egészen elkalandozhat a fantáziád mert a Roncs szót nem csak a rossz, régi kocsikra szoktuk használni, néhány képet berakok hogy engem mi ihletett meg hogy kiírjam a pályázatot. (képek a cikk alján, nagyobb megjelenítésért katt rájuk)

Hossza: Bármekkora
Kategória: novella, vers, próza... és ami eszedbe jut, amit írni szeretnél
Betüméret, betüforma: Times New Roman, 12

Jelentkezési határidő: 2011 Március 31.

Beküldési határidő: 2011 Április 22.



Ki fogok tenni egy szavazást és majd ti fogjátok eldönteni melyek tetszenek a legjobban.

A helyezettek emlék lapot kapnak.

Ha valamit elfelejtettem kérlek szóljatok!

Jelentkezni kommentben, vagy az alkonyat.imado@gmail.com-on lehet, kérlek bárhol jelentkezel tüntesd fel a felhasználó neved, az e-mail címed, és a blog címed ha van. Jó kalandozást. :)

Novellapályázat!!! :)

Szia mindenkinek! A helyzet az, hogy ma le jár a novellapályázat leadási határideje. Hamarosan (még ma) felteszek egy novellát, kritikával, de ez nem azt jelenti, hogy még ma estig nem küldheti aki véletlen esetleg még nem küldte el. (A novellát a hivatalos oldalon találjátok meg!!!) KATT A CÍMRE!

Sok dolog történt mostanában, ami miatt nem hoztam friss-t sőt semmit és hát ezért bocsánatot szeretnék tőletek kérni! :)

Elég beteg voltam vagyok..bár már kezd javulni ez az állapot, igaz már lassan két hete tart és éppen itt volt az ideje. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam elérhető. Jövőhéten mindenféleképpen lesz új fejezet, addig is olvasgassátok a felkerült és kritizált..:D novellákat!

Legyetek jók! Sok puszi!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Információk a pályázatról!

Szia mindenkinek! Szóval, ahogy írtam e-mailbe mindenkinek a leadási határidő megváltozott, mivel elég sokan jeleztétek nekem, hogy az iskola, a munka mellett nem igazán marad szabadidőtök. Ezért változtattam a leadási határidőn!

2011. március 5. 

Továbbá még egyszer megkérek mindenkit, hogy a kész novellákat .doc (azaz sima Word formátumban) és ne docx. formátumban küldjétek, mert azt nem tudom megnyitni. Ha nincs más lehetőség akkor jegyzettömbben, vagy Wordpad-ban is küldhetitek nem zavar. 

e-mail cím: janettedorothyfair@gmail.com

előre is köszönöm! 

Legyetek jók!

üdv.: Zsani alias Szozsa914

Gold Moon - Arany Hold - 12. Fejezet - Az utolsó kívánság

Kedves mindenki! Ne haragudjatok, hogy ennyit kések állandóan. Rengeteg minden történt, sajnos, aminek nem kellett volna. A barátom apukája kórházba került, nem vettek fel a munkahelyemre, megbuktam a rutin vizsgámon és még egy csomó minden. És pozitív alig akadt, de ez egy ilyen hét volt, majd lesz jobb is. Szóval remélem tetszeni fog az új fejezet. A vége felé átváltottam Layla szemszögére. Remélem ettől azért még meg lesztek vele elégedve. 

Legyetek jók! Kellemes olvasást! 

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Nyeltem egy hatalmasat. Ha most kimondja azt a szót, hogy kivégzés, akkor tennem kell valamit, nem hagyhatom. Nem még Seth-től sem köszönhettem el.

Marion lehajtotta fejét, majd újra a szemünkbe nézett.

 - Ma hat órakor – még mindig nem bírta kimondani, tehát biztos vagyok benne – végeznek veletek – sóhajtott egyet – Sajnálom – láttam, hogy könnyek nélkül sír, vállai remegni kezdtek.

 - Ó, drága Marion – ugrott oda Layla – ne sírj – nyugtatta – nem lesz semmi baj.

 - De hát – kezdett bele, de nem tudta folytatni – Most mennem kell jönnek – felelte, majd elrohant.

Egyetlen lépés sem hallatszott. Néhány pillanat alatt a három vezető megjelent a zárka előtt.

 - Dawn – hozzám kezdett beszélni Aro – Engedd meg, hogy azzal kezdjem, hogy megmondjam, hogy hatalmasat csalódtam benned. Azt hittem nem fordulnál a saját fajtád ellen.

 - De tévedtünk – szólt közbe Marcus.

 - Elvettél tőlünk egy becses kincset és most mi kárpótlásul mi is elveszünk tőled, tőletek valamit.

 - Ma pontban a hat órai harang kezdetekor megkapjátok a titeket illető büntetést – beszélt ezúttal ismét Marcus.

 - Az életetekkel fizettek ezért az árulásért. A kivégzésen találkozunk – vetette felénk Caius, majd egy gusztustalan és megvető fintort vetett felénk.

 - De hogy lássátok a Volturi, mily kegyelmes lehet egy utolsó kívánságotok – mondta Aro.

 Rápillantottam Layla-ra, majd megszólaltam.

 - Kérlek benneteket! Ő nem bűnös – ismét rápillantottam, majd Aro szemeibe néztem.

Caius ökölbe szorította az ujjait.

 - De az! Még nálad is vétkesebb! – már szinte őrjöngött a dühtől.

 - Nem elég, hogy hagyta meghalni egy társát, de még védelmezte is a gyilkost – beszélte Marcus.

 - Én csupán – kezdett bele Layla, hanyagolva az újonnan felhozott témát – annyit szeretnék kívánságnak, hogy a naplómat elhozhassam a szobámból – suttogta zavartan – Tudom, hogy már nem sokáig lesz rá szükségem, de ez egy kedves emlék számomra – felnézett egyenesen Caius dühöngő tekintetébe, aki vett egy mély levegőt, majd kifújta azt.

 - Legyen – egyezett bele a vezető.

 - Köszönöm mester – mondta a húgom, majd ismét lehajtotta a fejét.

 - Te? – nézett rám Aro.

 - Nos, én még utoljára – sóhajtotta szégyenkezve – szeretném látni a szüleimet – ejtettem ki szavaimat, majd a földet kezdtem pásztázni. A bal karomon lévő karkötőt kezdtem simogatni zavaromban.

 - Rendben – bólintott rá a vezető.

 - Most, ha megbocsátotok, visszavonulunk – folytatta.

Néma csendben távoztak. Egyszerűen lehetetlen volt a számomra ez az egész, mintha a rémálmaimban lennének lidércnyomásaim. Nevetségesen hangzik, de így van. Hogy tehettem ezt? Minek kellett visszajönnöm? Ennyire telhetetlen lennék? Mint egy ostoba, pisis gyerek, aki nem elégszik meg azzal, hogy talált magának egy boldog és szerető családot.

 - Sajnálom – feleltem, s közben mindvégig az járt a fejemben, hogy, amint történik velem valami jó, mint most, hogy megismertem a húgomat, azonnal adódik egy duplán helyrehozhatatlan probléma. És tessék most megint nem lesz senkim, sőt nem hogy nem lesz senkim, de még én magam sem leszek többé. Nem láthatom Sethet még utoljára, nem beszélhetek Esme-vel és Carlisle-al, nem hallgathatom Alice csilingelően idegesítő nevetését és Emmett kínzóan nevetséges vicceit, vagy hogy Edward nem bírja tovább mellettem a gondolataim miatt. Nem érinthetem meg őket. Nem ölelhetem át Nessie-t és nem csókolhatom meg újra Seth-et.

Jajj, drága kis farkasom! Annyira szeretlek, de nem mondtam neked sosem, csak mielőtt eljöttem, ha ezt túl élem és még valaha megbocsátasz nekem, annyit mondom neked, hogy a végén rám unsz.

Egy ostoba hiba miatt dobtam el magamtól mindenkit. Hogy lehetek ilyen? Miért nem vagyok önmagam?

 - Ne sajnáld! – vetette oda Layla, ami bevallom dühített. Hogy az életbe lehet ennyire nyugodt? Még mosolyog is?

Hát most tudta meg, hogy végeznek vele, ráadásul a saját nővére miatt.

 - Mégis...? – nem bírtam befejezni. Félbe szakított. Leguggolt, majd az egyik ujjával a poros kőlapra kezdett írni.

„Van egy tervem”

Ez a lány teljesen meg van húzatva. Megbolondult? Esélytelen, hogy ne vegyenek észre, ha teszünk valamit. Ráadásul harcolni sem tudnánk velük, akkora fölényben vannak, hogy fizikailag képtelenség lenne.

 - Khmm – hívta fel a figyelmet magára Drake.

Egyetlen mozdulattal söpörtük el a porba írt üzenetet, majd a fiú felé fordultunk.

 - Gyere! – nézett a húgom felé – elkísérlek a naplódért – felelte. Layla bólintott, majd lassú léptekkel elindult a cella ajtó felé.

Layla szemszöge:

Drake kinyitotta a rácsokat én, meg mellé lépkedtem. Még egyszer visszapillantottam a nővéremre, majd a fiúra végül elindultam a szobám felé. Nem volt valami nagy, sőt mondhatni élettérnek elég kicsike, de már megszoktam. Lényegében egy cella volt ez is.

Drake szorosan mellettem sétált. Egyikünk sem szólalt meg csak némán baktattunk. Hamarosan el is értük a célt. Benyitottam a helyiségbe, majd az ágyam mellett lévő fiókhoz sétáltam. Kihúztam, végül a vaskos, világosbarna, bőrkötéses könyvecskéhez kaptam és visszafordultam a fiú felé.

 - Kész vagy? – kérdezte. Láttam, hogy ezúttal fogalma sincs, hogy is viselkedhetne velem. Nos, nekem meg nem volt kedvem pátyolgatni. Be kell, valljam ebben a percben kisebb problémám is nagyobb volt annál, hogy vele foglalkozzam. Leginkább Dawn-t sajnálom. Annyi rosszat kellett már átélnie az életében és most még ez is. De ha bejönne az ötletem, akkor talán megvédhetném.

 - Igen – feleltem fél másodperc alatt.

 - Tudod – kezdett bele, nagyon kellett figyelnem, olyan sebességgel hadart – én-én nem gondoltam, hogy ez lesz.

 - Más sem – tettem hozzá kurtán.

 - És hát nagyon sajnálom, hogy így alakult – emberi módon a tarkóját kezdte vakarni.

 - Hidd el én sem – mondtam szarkasztikusan. Igazság szerint nem értem ezt a vallomást. Hiszen, ha akart volna, már az elején is tudott volna segíteni. De nem! Ő nem!

 - Tényleg – bizonygatta.

 - Nézd Drake, ha ennyire bántana megállíthattad volna, de ha jól tudom, nem tettél semmit, csak álltál a hülye ajtó mellett és bámultad, ahogy Dawn elveszíti az önuralmát az-az átváltozása miatt, de nem állítottad le! Úgy hogy, csak ne mondogasd itt nekem, hogy mennyire sajnálod – borultam ki. Komolyan! Ezt a képmutató szemétládát! Mit képzel ez magáról!

 - Figyelj Layla – lépett közelebb hozzám. Tudom, hogy nem kellene ilyen gyengének lennem, de mikor ilyen hangon szól hozzám. Jajj nekem! – Hidd el nekem!

 - Drake! Ne! – léptem arrébb. Most nem foglalkozhatok ezzel!

 - Kérlek! – könyörgött, szemei összeszűkültek, ajkai egy kérlelő fintorra húzódtak – Nem akarlak elveszíteni – suttogta.

Nem tudtam megszólalni. Sosem láttam még ilyennek.

 - Mondd, hogy csináltok valamit! Nem akarom, hogy meghalj, látni akarlak – ha elmondanám neki, ha velem jönne, ha-ha most igazat beszél.

 - Ezt komolyan mondod? – kérdeztem egy tizedmásodperccel később.

 - Layla én sosem hazudtam neked – felelte félénken. Közelebb hajolt felém, majd ajkait az enyéimre tapasztotta. Az első csókom. Még sosem éreztem ehhez hasonlót. Ajkai vadul táncoltak az enyéimmel. Forrónak éreztem mindent. Remegett az egész testem, a talpamtól egészen a gerincemig.

Lassan elhúzódott. Végül újra a szemeimbe fúrta az övéit.

 - Mi lesz?

 - Hát – suttogtam – Gyere! – hívtam magam után, majd leültem az ágy szélére. Kinyitottam a naplót és írni kezdtem.

„ Meg akarunk szökni, vagyis Dawn még nem tud róla, de inkább ez, mint hogy hagyjuk, hogy megöljenek minket.”

Átvette a füzetet, majd gyönyörű betűket kezdett kanyarintani

„Veletek megyek! Mi a terv?”

Újabb díj!

Ismét egy bejegyzést..ez már a második így egyből....:D

Nagyon köszönöm Biankának! Igazán kedves tőle..:D
Küldeném mindenkinek, aki úgy érzi, hogy az ő történetére is illik a "Szívszorító történet" díj! Még 1x köszönöm! Legyetek jók! A héten mindenképp lesz új fejezet!
Üdv.: Zsani alias Szosza914

Alyosha és Briki Green novellapályázata (Katt a címre ha az oldalukra akarsz jutni!)

Szia mindenkinek! Nos, amint láthatjátok egy újabb novellapályázattal bővült a versenyek létszáma. Aki akar, vagy esetleg ideje is van jelentkezzen, hisz rengeteg hasznos tapasztalatot szerezhettek az írás területén. Sok sikert a pályázóknak! A héten, de az is lehet, hogy még ma..:D jön az új fejezet! Sok puszi nektek! Legyetek jók!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Vámpírakadémia Pályázat

Sziasztok!

Itt láthatjátok a Vámpírakadémia Pályázat instrukcióit. Ha bármi észrevételetek, kérések vagy kérdésetek merülne fel, akkor e-mailben (vampirakademia_palyazat@citromail.hu) vagy megjegyzésben megírhatjátok nekünk.

A részvevők névsorát oldalt majd idővel megtaláljátok, valamint az alkotásoknak is készítünk majd egy-egy külön menüpontot. A leadási határidő letelte után egy közvélemény-kutatást fogunk elindítani, amiben majd szavazhattok a nektek tetsző alkotásokra. De! A végeredményt mi fogjuk eldönteni, és csak akkor vesszük figyelembe a szavazást, ha bizonytalanok vagyunk egy-egy sztori helyezettében. (Mindezzel azt szeretnénk elérni, hogy mindenki ugyanolyan esélyekkel induljon, legyen az ismert, vagy nem annyira ismert író és hogy csak a teljesítményt értékeljük, ne a rajongói tábor méretét.)

Sok sikert kívánunk!

Téma:

Vámpírakadémia

A művek kategóriái: novella, egyperces novella, vers vagy elbeszélés

Terjedelem:

• Novella: minimum 2 oldal, maximum 5 oldal
• Egyperces novella: minimum fél oldal, maximum két oldal
• Vers: nincs
• Elbeszélés: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal

(Word dokumentum, Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)

Kritérium:

• Nem lehet crossover (más film vagy könyv összekeverése)
• Törekedjetek a karakterhűséghez! (Írhattok saját szereplőről, és a példa kedvéért Mason feltámadhat poraiból, de Rose ne kergessen lepkéket egy idilli réten.)
• A korhatárt meg kell jelölni az alkotás elején
• A VA 5. és 6. könyvével kapcsolatos írások esetén fel kell tüntetni a Spoiler veszélyt!
• Törekedjetek a helyesírásra és a szöveg formázására
• Az e-mailben fogalmazz meg egy bevezetőt a műről

Határidő:

• A leadás határideje: 2011. márc. 27-e éjfél
• A győztesek kihirdetése: 2011. ápr. 00. éjfél (az elküldött alkotások mennyiségétől függően akár el is tolódhat!)

Küldés:

A kész műveket e-mailben várjuk (vampirakademia_palyazat@citromail.hu), melynek témája: Pályázat.

Ha valami kérdésetek adódik a versennyel kapcsolatban, akkor azt szintén e-mailben vagy megjegyzésben feltehetitek (chat-ben túl hosszú lenne).

Zsűri:

Alyosha és Briki Green

Díj:

Az első három helyezetten végzet, ha megadja nekünk a címét, akkor azoknak Postai úton küldünk egy kis apróságot, valamint az alkotását közzétesszük az oldalon.

Üdv.:

Alyosha & Briki Green