szia mindenkinek! És itt van és most már tényleg megérkezett közénk...a másfél perces Eclipse előzetes!!!Most már nem kell sok és kinn lesz a film is XDD ez már egy előre lépés...addig is elégedjünk meg ennyivel...másfél perc...(L)
Szóval remélem tetszeni fog mindenkinek!!
Komizzatok, mondjátok el véleményeteket!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
2010. március 11., csütörtök
2010. március 10., szerda
Hivatalos Eclipse trailer!!!
Szia mindenkinek! Szóval itt van! Megérkezett, a hivatalos Eclipse előzetes ...egy része..ugyan a hosszú és teljes változatra holnapig még várnunk kell, de addig is legyen elég, ennyi hosszú és Twilight újdonság nélküli nap után 11 másodperc, míg láthatjuk Edward, Bella és Jacob szívmelengető játékát a Twilight Saga harmadik részében.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Jó szórakozást! Kommenteket ide is elfogadok!:D
Sok puszi! Legyetek jók!
Üdv: Zsani alias Szozsa914
Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Jó szórakozást! Kommenteket ide is elfogadok!:D
Sok puszi! Legyetek jók!
Üdv: Zsani alias Szozsa914
Felhívás a 2. Fejezetről!!!
Szia mindenkinek! Szóval, ahogy ígértem felraktam a 2. fejezet átiratát, amit az aloldalon találtok meg. Remélem tetszeni fog mindenkinek!
Továbbá kérem a komikat még minimum négy kell és felrakom a 26. fejezetet is.
Komizzatok!Illetve kellemes olvasást mindenkinek!
Sok puszi! Legyetek jók!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
A 2. Fejezetet megtalálhatjátok itt.
Továbbá kérem a komikat még minimum négy kell és felrakom a 26. fejezetet is.
Komizzatok!Illetve kellemes olvasást mindenkinek!
Sok puszi! Legyetek jók!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914
A 2. Fejezetet megtalálhatjátok itt.
2010. március 8., hétfő
25. fejezet – A csodás nap (1. rész)
- Igazán szép neved van – beszélte a Rachel nevű lány.
- Hát, nagyon köszönöm – mosolyogtam rá, majd folytattam – Egyébként neked is – tettem hozzá.
- Jake? – kérdezte Seth, aki a tengerről a lányra emelte a tekintetét.
- Azt hiszem Cullenéknél van – mondta, majd megrántotta vállait.
- Értem, és csak ennyien jöttetek? – kérdezett újra.
- Hát, ha jól tudom mindenki jön majd, de arról fogalmam sincs, hogy mikor – tette hozzá.
- Meddig álljak még itt egyedül? – üvöltött felénk a hang. A srác, aki előbb a labdát felénk dobta, most már a puha homokban feküdt.
- Megyünk már! – kiáltott vissza farkasom.
Lassan sétáltunk bentebb a parton. Éreztem, ahogy a hamvas homok finoman morzsolódik a talpamon. A talaj néhol egészen besüppedt a lábunk alatt és szétmosódott nyomokat hagytunk a fövenyes talajon. A hatalmas sziklafal fekete árnyékkal sötétítette el a part ezen szakaszának egy részét. Az árnyék végletes kontrasztot alkotott a homok napfénytől csillogó részével. A szellő magával hozta a tenger vizének sós illatát.
- Sziasztok! – köszönt a 25 év körüli srác, ahogy közelebb értünk hozzá.
- Hello! – vetette oda farkasom – Dawn, ő Paul, Rachel barátja – mondta felém fordulva.
- Szia! – nyújtottam a kezem – Dawn vagyok – mosolyogtam a srácra.
- Seth, már sokat mesélt rólad – vigyorodott el a srác, mintha olyasmi titkot tudna, ami nem tartozik rá.
- Oh – feleltem, majd elhúztam kezem az övéi közül.
- Haver, játszunk! – szólalt meg ismét Paul. Ezúttal Seth felé fordulva, majd öklével egy erőteljes ütést mért farkasom jobb vállába.
- Héé – mondta Seth, majd egyik tenyerével finoman simogatni kezdte az ütés helyét – Felőlem, de megverlek úgy is – beszélte, majd egy gyors mozdulattal elvette Paultól a labdát és szaladni kezdett a víz felé.
- Ti nem jöttök? – kérdezte felénk fordulva a srác.
- Nem, még napozunk egy kicsit – válaszolt helyettem is Rachel, bár én sem akartam még velük játszani.
- Nekem mindegy – rántotta meg vállát Paul, majd rohanni kezdett farkasom felé.
- Gyere ülj le! – mutatott a színes, indiánmintás lepedőre, amin néhány pohár és egy üveg gyümölcslé helyezkedett el.
- Ti együtt vagytok? – néztem először Rachel-re, majd a kicsit távolabb játszó Paul-ra, s közben elfoglaltam helyem a pléden.
- Igen – legyintett – Ne foglalkozz vele, ha néha kicsit fölényesen viselkedik – mondta.
- Ja, nem is vettem észre – rántottam meg vállaim.
- Gondolom – nevetett fel a lány csilingelő hangon. Egész szimpatikus volt. Valójában nem tudtam miről is beszélgethetnénk.
- Aranyosak vagytok Seth-tel – kezdett bele, majd folytatta – Ezt teszi a bevésődés – tette még hozzá, majd elhalkulva rápillantott a tengerben játszó fiúkra.
- Bevésődés? – érdeklődtem meglepődve.
- Te nem is tudsz erről? – kérdezett vissza, majd szemeivel ismét rám tekintett. Pillantását viszonoztam, majd fejemmel bólogatva jeleztem nemleges válaszom. Belekezdett mondandójába.
- Szóval, tudod a farkasoknál van egy olyan tulajdonság, hogyha megpillantják azt a személyt, akit a sors rendelt nekik, attól a pillanattól kezdve csak azt a bizonyos személyt szeretik, akibe bevésődtek – mesélte sóhajtva. Hosszú fekete haját megrázta, majd oldalra simította, barna kezeivel. – Paul nekem azt mondta, hogy azóta csak engem lát, más lányt észre sem vesz – nevetett fel és egy újabb szerelmes pillantást vetett párjára. Én még mindig nem szólaltam meg, csak hallgattam csilingelő hangjának monotonságát és figyeltem, ahogy a tenger apró hullámai finoman csapdossák farkasom lábszárát – Rám fért már a napozás – sóhajtotta Rachel, majd hátára fordulva kifeküdt a Nap sugarainak barnító fénye alá.
- És honnan tudjuk, hogy ez megtörtént? – kérdeztem immár kíváncsian.
- Hát csak arra a bizonyos személyre tudnak gondolni, akikkel ez megtörtént.
- Mi? Ezt most nem értem – értetlenkedtem, majd átkulcsoltam karjaimat felhúzott térdemen.
- Hát, szóval ez olyan – gondolkodott egy másodpercet, majd folytatta – mintha csak téged látna, legalább is Paul ezt mondta – mosolyodott el.
- Aha értem – tettem hozzá.
- És mondjuk ez neked jó? Mármint ez a bevésődés dolog, nem érzed úgy, hogy kötelesség? - kérdeztem zavarodottan.
- Dehogy! – nevetett fel – Ez jó, hisz van egy párom, akit nagyon szeretek és tudom, hogy ő is engem – beszélte mosolyogva, majd kezeit fentebb támasztotta és apró szívecskéket kezdett rajzolgatni a homokba – Ráadásul teljesen biztos vagyok abban, hogy sosem csal meg. Leéli majd az életét velem, és közben mindent megad a számomra – fejezte be, majd töprengve a sziklafal felé emelte tekintetét. Szemei lágyan csillogtak, ahogy az arcára egy szerelmes mosoly ült ki.
- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte ismét rám pillantva.
- Ja, de! – nevettem fel – Rám férne egy kis szín – beszéltem, majd felkeltem a színes ülőalkalmatosságról. Lassan levettem a felsőm, közben vigyázva hajam épségére. Végül kevésbé vigyázva lehúztam magamról a rövidnadrágomat is.
Láttam, ahogy messzebb Paul valamit mond Sethnek. Farkasom tekintete szinte azonnal rám szegeződött. Néhány percig csak némán bámultuk egymást. Pillanatunkat Seth fejére zuhanó labda törte meg. Paul hangos vihogásban tört ki, amire én is hangosan kacagni kezdtem.
- Mindjárt jövök! – mondtam Rachelnek, majd amilyen gyorsan csak tudtam, farkasom felé kezdtem futni. Segítettem neki felkelni a vízből. Még akkor esett el, mikor bosszút akart állni barátján a gaztettért. Közelebb bújtam hozzá, és egy apró csókot leheltem sós bőrére. Felnéztem szemeibe, majd viszonoztam édesen rám mosolygó tekintetét.
Kezeivel satuba fogta arcom és ajkaimhoz hajolva, megcsókolta azokat.
Teljes kábulatba estem vonzerejének hatalmától. Szédülni kezdtem és hálát adtam az égnek, hogy a hűvös tengervízben állok, mert különben biztos elájultam volna. Kezeit arcomról derekamra helyezte, közelebb rántva magához. Ajkaink vad táncot járva lettek egymáséi. Szívem olyan erővel dübörgött, mint valami hangos dobszóló. Lélegzetem elakadt, s alig kaptam levegőt. Erősen markoltam a karján duzzadó, feszes izmokat.
Elhajolt csókunkból, hogy egy gyors levegőt vegyen. Én még mindig nem kaptam levegőt, sőt valójában hatalmas rózsaszín ködöt láttam magam előtt. Térdeim gyorsan maguktól csuklottak össze.
- Hé-hé-hé. Kislány! Jól vagy? – tartott meg erős karjaival.
- Nem vagyok kislány – suttogtam forró mellkasába.
- Jó-jó – nevetett, majd megemelt és erősen magához szorított.
- Ezt én tettem veled? – kérdezte magabiztosan.
- Hát…nem – hazudtam – csak nagyon melegem van – folytattam tovább a füllentést.
- Persze – nevetett ismét – akkor nem baj, ha folytatom, igaz? – nézett rám egy hatalmas egoista vigyorral a képén.
- Ha elmondom az igazat, akkor is folytatod? – kérdeztem rá mosolyogva.
- Csak, ha akarod – suttogta fülembe.
- Még szép – emeltem fel hangom.
- Szóval, akkor ez miattam volt? – érdeklődött ismét.
- A fenébe! Pedig próbáltam terelni a témát – vihogtam.
- Hmm? – nem hagyta annyiban. Szemeit nagyra nyitotta és mélyen a szemembe nézett.
- Igen – feleltem röviden, majd megcsókoltam.
- Hali srácok – kiáltott hangosan Jacob, aki az egyik kezében Nessie-t még a másikban egy hatalmas rózsaszín mintás homokozó vödröt tartott.
- Sziasztok! – néztünk feléjük.
- Nézd Jake, itt van Dawn is – emelte fel hangját Renesmée.
- Igen – nevetett fel az alfa, majd hatalmas léptekkel közeledni kezdett felénk.
- Nessie, hát te mit hoztál? – kérdeztem, elengedve Seth-et, majd a kislány felé fordulva.
- Hát homokozót, hogy tudjak játszani. Jake azt mondta, hogy majd Claire is jön és vele is tudok majd várat építeni – mesélte.
- Mit szólnál, ha elkezdenénk? – kérdeztem – Amint látod Claire még nincs itt, és mire ideér, addigra már készen leszünk az előkészületekkel – ajánlottam fel Nessienek, aki rápillantott Jacobra. Az alfa egy mosollyal nyugtázta, hogy Renesmée velem akar játszani, majd nyomott egy puszit a homlokára és a földre tette.
- Akkor mehetünk? – néztem a kislányra.
- Igen – felelte és átvette a hatalmas vödröt és a benne lévő játékokat Jacobtól.
- Segítsek? – kérdeztem rámosolyogva.
- Nem kell – felelte, majd bukdácsolva cipelte az óriási műanyag vödröt.
- Nézd, itt jó lesz? – mutattam a part árnyékos szakaszának egy részére. Amire Nessie csak bólintva válaszolt. Nem messze voltunk Racheltől, aki mosolyogva figyelte Renesmée mozdulatait. Néhány perc alatt szétpakolt mindent a homok meleg felületén.
- Te hozz vizet – mutatott a vödörre, majd a tenger felé – Én pedig addig ások – fejezte be a mondatát.
- Rendben – feleltem nevetve. Kezemben a vödörrel elindultam a tenger irányába, Seth nevetve figyelte, ahogy vizet töltök a játékba, majd elindulok visszafelé. Teljesen hirtelen ugrott elém. Villámgyorsasággal csókolt meg, majd ölelt át és közben suttogott a fülembe.
- Észveszejtően gyönyörű vagy – majd ismét egy gyors puszit nyomott ajkaimra és visszament játszani a fiúkkal. Én pedig mentem várat építeni Nessie-vel.
- Na, itt van – mutattam meg a vödröt, majd nem túl messzire leraktam a homokba.
- Rendben – felelte rám nézve, majd folytatta a gödör ásását.
- Milyenre gondoltál? – kérdeztem tőle. Ismét rám pillantott, majd két lépést tett felém. Leültem arra a részre, ahol a sziklák már nem takarják el a napot.
- Megmutatom – mondta tömören, majd két apró tenyerét az arcomra helyezte. Képek sora zúdította el elmém. Egy gyönyörű kastélyszerű építményt mutatott, hatalmas és törékenynek tűnő tornyokkal. Finoman elhúzta kezeit és ismét hozzá látott a talaj kiegyenlítéséhez.
- Hát nem tudom, Nessie. Szerinted ezt meg tudjuk csinálni? – néztem rá egy aprónyi mosollyal.
- Megkérdeztem Alice-t, hogy szerinte megtudom-e építeni és azt mondta, hogy igen – beszélte, gyermeki hangjában felnőttes komolysággal.
- Hát akkor kezdjünk bele – mondtam, majd megfogtam az egyik kék színű homokozó lapátot és neki álltam lapátolni egy hatalmas adag vizes homokot a Nessie által kiásott gödör aljáról.
- Hát, nagyon köszönöm – mosolyogtam rá, majd folytattam – Egyébként neked is – tettem hozzá.
- Jake? – kérdezte Seth, aki a tengerről a lányra emelte a tekintetét.
- Azt hiszem Cullenéknél van – mondta, majd megrántotta vállait.
- Értem, és csak ennyien jöttetek? – kérdezett újra.
- Hát, ha jól tudom mindenki jön majd, de arról fogalmam sincs, hogy mikor – tette hozzá.
- Meddig álljak még itt egyedül? – üvöltött felénk a hang. A srác, aki előbb a labdát felénk dobta, most már a puha homokban feküdt.
- Megyünk már! – kiáltott vissza farkasom.
Lassan sétáltunk bentebb a parton. Éreztem, ahogy a hamvas homok finoman morzsolódik a talpamon. A talaj néhol egészen besüppedt a lábunk alatt és szétmosódott nyomokat hagytunk a fövenyes talajon. A hatalmas sziklafal fekete árnyékkal sötétítette el a part ezen szakaszának egy részét. Az árnyék végletes kontrasztot alkotott a homok napfénytől csillogó részével. A szellő magával hozta a tenger vizének sós illatát.
- Sziasztok! – köszönt a 25 év körüli srác, ahogy közelebb értünk hozzá.
- Hello! – vetette oda farkasom – Dawn, ő Paul, Rachel barátja – mondta felém fordulva.
- Szia! – nyújtottam a kezem – Dawn vagyok – mosolyogtam a srácra.
- Seth, már sokat mesélt rólad – vigyorodott el a srác, mintha olyasmi titkot tudna, ami nem tartozik rá.
- Oh – feleltem, majd elhúztam kezem az övéi közül.
- Haver, játszunk! – szólalt meg ismét Paul. Ezúttal Seth felé fordulva, majd öklével egy erőteljes ütést mért farkasom jobb vállába.
- Héé – mondta Seth, majd egyik tenyerével finoman simogatni kezdte az ütés helyét – Felőlem, de megverlek úgy is – beszélte, majd egy gyors mozdulattal elvette Paultól a labdát és szaladni kezdett a víz felé.
- Ti nem jöttök? – kérdezte felénk fordulva a srác.
- Nem, még napozunk egy kicsit – válaszolt helyettem is Rachel, bár én sem akartam még velük játszani.
- Nekem mindegy – rántotta meg vállát Paul, majd rohanni kezdett farkasom felé.
- Gyere ülj le! – mutatott a színes, indiánmintás lepedőre, amin néhány pohár és egy üveg gyümölcslé helyezkedett el.
- Ti együtt vagytok? – néztem először Rachel-re, majd a kicsit távolabb játszó Paul-ra, s közben elfoglaltam helyem a pléden.
- Igen – legyintett – Ne foglalkozz vele, ha néha kicsit fölényesen viselkedik – mondta.
- Ja, nem is vettem észre – rántottam meg vállaim.
- Gondolom – nevetett fel a lány csilingelő hangon. Egész szimpatikus volt. Valójában nem tudtam miről is beszélgethetnénk.
- Aranyosak vagytok Seth-tel – kezdett bele, majd folytatta – Ezt teszi a bevésődés – tette még hozzá, majd elhalkulva rápillantott a tengerben játszó fiúkra.
- Bevésődés? – érdeklődtem meglepődve.
- Te nem is tudsz erről? – kérdezett vissza, majd szemeivel ismét rám tekintett. Pillantását viszonoztam, majd fejemmel bólogatva jeleztem nemleges válaszom. Belekezdett mondandójába.
- Szóval, tudod a farkasoknál van egy olyan tulajdonság, hogyha megpillantják azt a személyt, akit a sors rendelt nekik, attól a pillanattól kezdve csak azt a bizonyos személyt szeretik, akibe bevésődtek – mesélte sóhajtva. Hosszú fekete haját megrázta, majd oldalra simította, barna kezeivel. – Paul nekem azt mondta, hogy azóta csak engem lát, más lányt észre sem vesz – nevetett fel és egy újabb szerelmes pillantást vetett párjára. Én még mindig nem szólaltam meg, csak hallgattam csilingelő hangjának monotonságát és figyeltem, ahogy a tenger apró hullámai finoman csapdossák farkasom lábszárát – Rám fért már a napozás – sóhajtotta Rachel, majd hátára fordulva kifeküdt a Nap sugarainak barnító fénye alá.
- És honnan tudjuk, hogy ez megtörtént? – kérdeztem immár kíváncsian.
- Hát csak arra a bizonyos személyre tudnak gondolni, akikkel ez megtörtént.
- Mi? Ezt most nem értem – értetlenkedtem, majd átkulcsoltam karjaimat felhúzott térdemen.
- Hát, szóval ez olyan – gondolkodott egy másodpercet, majd folytatta – mintha csak téged látna, legalább is Paul ezt mondta – mosolyodott el.
- Aha értem – tettem hozzá.
- És mondjuk ez neked jó? Mármint ez a bevésődés dolog, nem érzed úgy, hogy kötelesség? - kérdeztem zavarodottan.
- Dehogy! – nevetett fel – Ez jó, hisz van egy párom, akit nagyon szeretek és tudom, hogy ő is engem – beszélte mosolyogva, majd kezeit fentebb támasztotta és apró szívecskéket kezdett rajzolgatni a homokba – Ráadásul teljesen biztos vagyok abban, hogy sosem csal meg. Leéli majd az életét velem, és közben mindent megad a számomra – fejezte be, majd töprengve a sziklafal felé emelte tekintetét. Szemei lágyan csillogtak, ahogy az arcára egy szerelmes mosoly ült ki.
- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte ismét rám pillantva.
- Ja, de! – nevettem fel – Rám férne egy kis szín – beszéltem, majd felkeltem a színes ülőalkalmatosságról. Lassan levettem a felsőm, közben vigyázva hajam épségére. Végül kevésbé vigyázva lehúztam magamról a rövidnadrágomat is.
Láttam, ahogy messzebb Paul valamit mond Sethnek. Farkasom tekintete szinte azonnal rám szegeződött. Néhány percig csak némán bámultuk egymást. Pillanatunkat Seth fejére zuhanó labda törte meg. Paul hangos vihogásban tört ki, amire én is hangosan kacagni kezdtem.
- Mindjárt jövök! – mondtam Rachelnek, majd amilyen gyorsan csak tudtam, farkasom felé kezdtem futni. Segítettem neki felkelni a vízből. Még akkor esett el, mikor bosszút akart állni barátján a gaztettért. Közelebb bújtam hozzá, és egy apró csókot leheltem sós bőrére. Felnéztem szemeibe, majd viszonoztam édesen rám mosolygó tekintetét.
Kezeivel satuba fogta arcom és ajkaimhoz hajolva, megcsókolta azokat.
Teljes kábulatba estem vonzerejének hatalmától. Szédülni kezdtem és hálát adtam az égnek, hogy a hűvös tengervízben állok, mert különben biztos elájultam volna. Kezeit arcomról derekamra helyezte, közelebb rántva magához. Ajkaink vad táncot járva lettek egymáséi. Szívem olyan erővel dübörgött, mint valami hangos dobszóló. Lélegzetem elakadt, s alig kaptam levegőt. Erősen markoltam a karján duzzadó, feszes izmokat.
Elhajolt csókunkból, hogy egy gyors levegőt vegyen. Én még mindig nem kaptam levegőt, sőt valójában hatalmas rózsaszín ködöt láttam magam előtt. Térdeim gyorsan maguktól csuklottak össze.
- Hé-hé-hé. Kislány! Jól vagy? – tartott meg erős karjaival.
- Nem vagyok kislány – suttogtam forró mellkasába.
- Jó-jó – nevetett, majd megemelt és erősen magához szorított.
- Ezt én tettem veled? – kérdezte magabiztosan.
- Hát…nem – hazudtam – csak nagyon melegem van – folytattam tovább a füllentést.
- Persze – nevetett ismét – akkor nem baj, ha folytatom, igaz? – nézett rám egy hatalmas egoista vigyorral a képén.
- Ha elmondom az igazat, akkor is folytatod? – kérdeztem rá mosolyogva.
- Csak, ha akarod – suttogta fülembe.
- Még szép – emeltem fel hangom.
- Szóval, akkor ez miattam volt? – érdeklődött ismét.
- A fenébe! Pedig próbáltam terelni a témát – vihogtam.
- Hmm? – nem hagyta annyiban. Szemeit nagyra nyitotta és mélyen a szemembe nézett.
- Igen – feleltem röviden, majd megcsókoltam.
- Hali srácok – kiáltott hangosan Jacob, aki az egyik kezében Nessie-t még a másikban egy hatalmas rózsaszín mintás homokozó vödröt tartott.
- Sziasztok! – néztünk feléjük.
- Nézd Jake, itt van Dawn is – emelte fel hangját Renesmée.
- Igen – nevetett fel az alfa, majd hatalmas léptekkel közeledni kezdett felénk.
- Nessie, hát te mit hoztál? – kérdeztem, elengedve Seth-et, majd a kislány felé fordulva.
- Hát homokozót, hogy tudjak játszani. Jake azt mondta, hogy majd Claire is jön és vele is tudok majd várat építeni – mesélte.
- Mit szólnál, ha elkezdenénk? – kérdeztem – Amint látod Claire még nincs itt, és mire ideér, addigra már készen leszünk az előkészületekkel – ajánlottam fel Nessienek, aki rápillantott Jacobra. Az alfa egy mosollyal nyugtázta, hogy Renesmée velem akar játszani, majd nyomott egy puszit a homlokára és a földre tette.
- Akkor mehetünk? – néztem a kislányra.
- Igen – felelte és átvette a hatalmas vödröt és a benne lévő játékokat Jacobtól.
- Segítsek? – kérdeztem rámosolyogva.
- Nem kell – felelte, majd bukdácsolva cipelte az óriási műanyag vödröt.
- Nézd, itt jó lesz? – mutattam a part árnyékos szakaszának egy részére. Amire Nessie csak bólintva válaszolt. Nem messze voltunk Racheltől, aki mosolyogva figyelte Renesmée mozdulatait. Néhány perc alatt szétpakolt mindent a homok meleg felületén.
- Te hozz vizet – mutatott a vödörre, majd a tenger felé – Én pedig addig ások – fejezte be a mondatát.
- Rendben – feleltem nevetve. Kezemben a vödörrel elindultam a tenger irányába, Seth nevetve figyelte, ahogy vizet töltök a játékba, majd elindulok visszafelé. Teljesen hirtelen ugrott elém. Villámgyorsasággal csókolt meg, majd ölelt át és közben suttogott a fülembe.
- Észveszejtően gyönyörű vagy – majd ismét egy gyors puszit nyomott ajkaimra és visszament játszani a fiúkkal. Én pedig mentem várat építeni Nessie-vel.
- Na, itt van – mutattam meg a vödröt, majd nem túl messzire leraktam a homokba.
- Rendben – felelte rám nézve, majd folytatta a gödör ásását.
- Milyenre gondoltál? – kérdeztem tőle. Ismét rám pillantott, majd két lépést tett felém. Leültem arra a részre, ahol a sziklák már nem takarják el a napot.
- Megmutatom – mondta tömören, majd két apró tenyerét az arcomra helyezte. Képek sora zúdította el elmém. Egy gyönyörű kastélyszerű építményt mutatott, hatalmas és törékenynek tűnő tornyokkal. Finoman elhúzta kezeit és ismét hozzá látott a talaj kiegyenlítéséhez.
- Hát nem tudom, Nessie. Szerinted ezt meg tudjuk csinálni? – néztem rá egy aprónyi mosollyal.
- Megkérdeztem Alice-t, hogy szerinte megtudom-e építeni és azt mondta, hogy igen – beszélte, gyermeki hangjában felnőttes komolysággal.
- Hát akkor kezdjünk bele – mondtam, majd megfogtam az egyik kék színű homokozó lapátot és neki álltam lapátolni egy hatalmas adag vizes homokot a Nessie által kiásott gödör aljáról.
2010. március 5., péntek
Felhívás az 1. Fejezetről!!!
Szia mindenkinek!!! Elkészült az 1. fejezet átirata. Aki akarja itt megnézheti. Kommentárokat kérek!! Hogy mire figyeljek a következőnél azaz a 2. fejezet átírásánál.
Az 1. fejezetet megtaláljátok itt.
Az 1. fejezetet megtaláljátok itt.
2010. március 4., csütörtök
24. Fejezet - Csillámló reggel
Reggel meglepő könnyedséggel ébredtünk. A Nap sugárzó fénye beragyogta az egész szobát.
- Jó reggelt! – suttogtam alvó farkasom fülébe, s közben egy apró puszit adtam az arcára.
- Neked is! – felelte dörmögve. Egyetlen mozdulattal átfordult másik oldalára, majd a fejére szorította a hatalmas fehér párnát, amin eddig feküdt. Elmosolyodtam, majd még egy gyors puszit nyomtam a vállára. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam az összes tisztálkodáshoz való cuccom és átsétáltam a szobámtól nem messze lévő fürdőszobába. Kb. 10 perc alatt elvégeztem az összes teendőm.
- Halihó! – jött felém a csilingelő hang, amint kiléptem az ajtón.
- Szia Alice! – mosolyogtam rá.
- Ugye milyen szép időnk van ma? – nézett rám kérdőn, arcán egy óriási mosollyal.
- Igen, szerintem is – válaszoltam egy hasonló nagyságú vigyorral.
- Kértek valami reggelit? – nézett rám kérdőn, majd megállt az egyik ablak előtt. Bőre csillogni kezdett, mintha milliónyi gyémánt helyezkedne el bőrének egész felületén.
- Még nem tudom, bár Seth – itt ismét mosolyogni kezdtem - valószínűleg éhes lesz – feleltem.
- Rendben, akkor megkérem Esmét, hogy segítsen – mondta, majd vámpír gyorsasággal vetette le magát a lépcsőn.
Visszasétáltam a hálóba. Seth még mindig a párnával a fején aludt. Hangos nevetésben törtem ki, amivel szinte egyből felébresztettem alvó farkasom.
- Na, végre! Azt hittem végig alszod ezt a csodaszép napot - mosolyogtam rá.
- Felébreszthettél volna – mondta, majd megpróbált elfojtani egy hatalmas ásítást.
- Megpróbáltam – nevettem ismét rá.
- Akkor bocsi – megrántotta izmos vállait, majd zavartan elmosolyodott.
- Alice és Esme készítenek nekünk reggelit – beszéltem.
- Úú, nem baj, ha én gyorsan hazaszaladok, átöltözöm és szólok a többieknek, hogy menjünk le a partra – hadarta, majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
- Sietek vissza – ígérte, majd leszaladva a lépcsőn elhagyta a házat. Lesétáltam a konyhába, ahol beálltam segíteni Alice-éknek.
- Hallottam, hogy ma lementek a tengerpartra – hozta fel a témát a pótanyukám.
- Igen – feleltem röviden.
- Mit szólnál hozzá, ha készítenénk néhány szendvicset? – ajánlotta fel.
- És csinálhatnánk valami süteményt is – szólt közbe Alice is lelkesen. Komolyan úgy tud örülni a kis apró dolgoknak néha, mint egy kis gyerek az édességnek. Ilyenkor teljesen úgy csillog a szeme, mint a napfényben a bőre.
- Rendben – mondtam mosolyogva kettőjükre pillantva.
- Már tudom is melyik fürdőruhádat kellene felvenned – nézett rám felvidulva.
- Van olyanom? – nyitottam nagyra szemeimet. Még sosem volt rajtam hasonló. Bár nem értem miért, hisz nyugodtan járkálhattam volna az emberek között. Csak egy kis hőt kellett volna felvennem a környezetemből, és egyből nem csillogott volna a bőröm a napfényben.
- Hát persze – nevetett fel – Egy csomót vettem neked – mondta.
- Igen? Szóval melyiket kellene viselnem? – kérdeztem, bár egy kis hátsó szándék is volt kíváncsiságomban. Szerettem volna jól kinézni Seth előtt. Azt akarom, hogyha meglát, elakadjon a lélegzete.
Sóhajtottam egy nagyot, majd Alice felé fordultam.
- Gyere! Menjünk fel és megmutatom! – örvendezett.
- De nem kellene segítenünk, mármint megcsinálni a süteményeket és a szendvicseket? – néztem először Esme-re, majd Alice-re.
- Menjetek csak, én boldogulok egyedül is – mondta mosolyogva.
- De biztos? – kérdeztem.
- Persze! – felelte, s közben bólintott egyet felém.
- Na, gyere már – csilingelte Alice hangja az ajtó felől.
- Oké – beszéltem, majd elindultam nővérkém után, aki valószínűleg már ki is pakolta az összes ruha kollekciót. Elnevettem magam, mikor felértem a szobámba. Valóban úgy történt, ahogy sejtettem. Alice egy halom bikini között sürgölődött.
- Vetkőzz! – parancsolta elkomorult arccal.
- Igen is, kapitány! – homlokomhoz emeltem kézfejem, ezzel játszva tisztelgést előtte. Erre már ő is elnevette magát.
- Ezt vedd fel! – nyomott a kezembe egy kétrészes zöld bikinit apró csillámló díszekkel – Erre gondoltam, bár most már nem vagyok biztos benne – felelte töprengve, közben az egyik kezével az állát kezdte simogatni.
- Rose! – kiáltotta, mire Rosalie azonnal itt is termett.
- Szerintem is a zöld legyen – felelte, majd körülnézett az ágyamra fektetett fürdőruhák között.
- Hát nem is tudom. Lehet, hogy a fehér nyakba kötős jobb lenne – bizonytalanodott el ő is.
- Igen, én is ezen vacillálok – mondta Alice, alig érthetően. Előkászálódtam a gardrób biztonságosan takaró árnyékából. Alice egy gyors és elégedett pillantást vetett Rose-ra, majd szinte egy emberként mosolyodtak el.
- Ez tökéletes! – mondta Rosalie.
- De mielőtt megnéznéd magad – felelte Alice, majd szinte azonnal rápillantott testvérére.
- Kell egy kis smink – fejezte be Rose a mondatot.
- Felőlem! – rántottam meg a vállam, pedig válójában örültem hogy segítenek nekem.
Miközben Alice leültetett az egyik szobámban lévő székre, addig testvére előkészítette az összes festéket és a „szépítésemhez” szükséges kellékeket. 10 perc alatt végeztek a hajammal és majdnem ugyannyi idő volt a sminkem is. Olyan jó érzés volt, hogy együtt segítettek nekem. Teljes egyetértéssel varázsoltak gyönyörűvé.
- Oké, most már megnézheted magad – szólalt meg Rose.
- Várj! Még egy másodperc! – kiáltott fel Alcie, majd kirohant a szobából és szinte ugyanolyan gyorsasággal vissza is tért. Kezében egy fehér virág alakú hajdíszt tartott, melyet gondosan illesztett félre simított hajamba.
- Na most vagy kész – egy elégedett mosoly ült ki arcára.
- Ez jó ötlet volt – szólalt meg testvére, majd megfogva kezemet a tükör elé húzott.
- Azta! – szólaltam meg. Egyszerűen nem ismertem magamra. A zöld bikini pontosan megegyezett „emberibb” szemeim színével, ami igazán eredeti és szép kompozíciót alkotott bőröm árnyalatával.
- Tetszik? – nézett rám boldogan Alice.
- Hát, hogyne tetszene? – kérdeztem, majd egy gyors ugrással mindkettejük nyakába vetettem magam.
- Nagyon szépen köszönöm – hálálkodtam.
- Ja, és még ezeket felveheted az útra – nyomott a kezembe egy drapp színű rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan felsőt. Fogtam egy hasonló árnyalatokból összeállított strandtáskát, majd belepakoltam az összes dolgot, amire a nap folyamán szükségem lehetett.
- Dawn! – hallottam lentről az édes kiáltást.
- Azonnal – válaszoltam ugyanolyan hangosan. Megfordultam, hogy szembe álljak Alice-el.
- Nagyon izgulok – suttogtam felé, majd egy hatalmas levegőadagot préseltem tüdőmbe.
- Nyugi! Minden rendben lesz – kacsintott rám, majd egy hatalmas vigyorral az arcán elindult lefelé. Lassan követtem őt, egészen le a földszintig.
- Igen, én is így vagyok vele – nevetett Seth kedvesen, miközben egy újabb mondatba kezdett bele – Néha elég jó farkasnak lenni – ecsetelte még mindig Carlisle-nak.
- Halihó emberek! – csilingelte Alice. Minden szem rám szegeződött a szobában. Kivéve Alicét, aki elégedett vigyorral figyelte Seth reakcióját.
- Khmm – köszörülte meg torkát – Szia – mondta, majd közelebb sétáltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Szia! – feleltem – Gyors voltál – tettem hozzá – Szóval indulhatunk? – kérdeztem.
- Ööö…tessék? – nézett rám bocsánatkérően farkasom.
- Azt kérdeztem mehetünk-e? – nevettem el magam.
- Iiigen, persze – lassan, érthetően ejtett ki minden szót. Még mindig csak nézett. Szemeivel apránként és majdnem észrevehetetlenül mérte végig testem minden porcikáját.
- Itt vannak az ételek, gyerekek! – jött ki a konyhából Esme, aki egy hatalmas piknik kosárral a kezében sétált felénk.
- Úhh, erről teljesen meg is feledkeztem – mondtam – Nagyon köszönjük – egy apró puszit leheltem jéghideg arcára, és egy finom mozdulattal átvettem a kezéből az óriási kosarat.
- Akkor, azt hiszem már tényleg minden megvan – sóhajtottam.
- Menjünk! – szólalt meg Seth egy hangos levegővétel közben.
- Rendben – feleltem, miközben farkasom ujjai közé kulcsoltam az enyéimet. Gyengéden húztam magam után, egészen addig, míg ki nem értünk a Cullen házból. Némán sétáltunk egymás mellett, mialatt önfeledten élveztük a Nap sugarainak átható melegét. A madarak halk csicsergése egészen felvidító hangulatot kölcsönzött az erdő színkavalkádjának. A fénysugarak melegének illata összemosódott a közelben lévő folyó illatával.
Gondolataim ezúttal azon a pillanaton jártak, mikor lesétáltam a lépcsőről és Seth meglátott. Tökéletes pillanat volt, tetszett, ahogy rám nézett. Minden pillantásától egyre jobban vágyom az érintésére, a csókjaira.
- Szép napunk van nem? – kérdezte, majd finoman megszorította ujjaim.
- De – válaszoltam röviden – tudod, mostanában egyre kevesebbet kell azzal törődnöm, hogy hőt vonjak el a környezetemből. Már automatikusan váltok, ha jössz – nevettem el magam.
- Szeretem, mikor zöld a szemed – felelte. Arcom szinte egyből vörös színűre váltott. Megállt, mikor észrevette zavarom, majd közelebb húzódott hozzám. Egyik ujjával lágyan megemelte állam, hogy tekintetünk találkozzon. Először egy lágy csókot nyomott ajkaimra, végül elhúzódott. Mosolyogva álltunk az erdő ösvényének közepén, hosszú percekig néztük egymást. Végül ismét megcsókolt. Hol egészen vaddá, hol pedig gyengéddé vált érintése. Szívünk ritmusa, majdnem ugyanolyan ütemben zakatolt.
- Tudod mennyire gyönyörű vagy, mikor elpirulsz? – nézett rám kérdőn.
- Nem! Nem tudom – feleltem incselkedve – Mennyire? – játszottam tovább a tűzzel.
- Akarod tudni? – kérdezett ismét, majd egy gyors mozdulattal magához rántott. Finoman felemelt a földről. Lábaimat dereka köré kulcsoltam és úgy csókoltam meg.
- Megfelel a válasz? – nézett rám, majd még egy apró puszit lehelt a nyakamra.
- Azt hiszem igen – válaszoltam teljesen kábultan.
- Akkor jó – elmosolyodott, majd biztonságosan visszahelyezett a földre – Na, gyere, mert még elkésünk – szemei összeszűkültek, ahogy végig nézett kába és zavarodott testemen. Lassú önteltséggel vigyorodott el. Ajkait egyetlen féloldalas mosolyra húzta. Kényelmes léptekkel indult úti célunk irányába, én pedig, mint egy kiskutya követni kezdtem. Lábaimat nehézkesen pakolásztam egymás után.
- Jajj a kosár! – fordultam vissza, mire feleszméltem zavaromból.
- Nálam van! – szólalt meg mögülem Seth – gondoltam, hogy jobb lesz ha én viszem mielőtt elhagynád valahol – nevetett fel.
A következő néhány perc még elértünk a tengerparthoz egész vidáman telt. Folyamatosan vihorásztunk. Játszottunk is egy gyors futóversenyt, amiben én nyertem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy hagyta magát legyőzni.
- Erre gyere! – mutatott az egyik kis szikla felé.
- De szép! – mondtam ámuldozva.
- Seth! – kiáltotta valaki a hatalmas kőfal mögötti, eldugott partszakaszról. Egy óriási színes strandlabda röpült egyenesen farkasom arca felé, melyet egyetlen jól irányzott ütéssel hárított el. Egy sötét, hosszú hajú lány futott felénk, akit eddig még nem ismertem. Nem volt az a nagyon vékony típus, de az alakja pontosan megfelelő volt, ahhoz a bikini fazonhoz, amit viselt. Integetve közeledett, míg el nem érte célját, a hatalmas színes labdát, ami néhány méterrel előtte zuhant a földre. Megvárta még közelebb érünk hozzá.
- Sziasztok! – köszönt felénk.
- Szia! – köszöntünk vissza egyszerre Seth-tel.
- A nevem Rachel – mutatkozott be, majd hirtelen átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Örülök, hogy megismerhetlek! Dawn, igaz? – kérdezte egy hatalmas mosollyal.
- Igen - válaszoltam.
- Jó reggelt! – suttogtam alvó farkasom fülébe, s közben egy apró puszit adtam az arcára.
- Neked is! – felelte dörmögve. Egyetlen mozdulattal átfordult másik oldalára, majd a fejére szorította a hatalmas fehér párnát, amin eddig feküdt. Elmosolyodtam, majd még egy gyors puszit nyomtam a vállára. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam az összes tisztálkodáshoz való cuccom és átsétáltam a szobámtól nem messze lévő fürdőszobába. Kb. 10 perc alatt elvégeztem az összes teendőm.
- Halihó! – jött felém a csilingelő hang, amint kiléptem az ajtón.
- Szia Alice! – mosolyogtam rá.
- Ugye milyen szép időnk van ma? – nézett rám kérdőn, arcán egy óriási mosollyal.
- Igen, szerintem is – válaszoltam egy hasonló nagyságú vigyorral.
- Kértek valami reggelit? – nézett rám kérdőn, majd megállt az egyik ablak előtt. Bőre csillogni kezdett, mintha milliónyi gyémánt helyezkedne el bőrének egész felületén.
- Még nem tudom, bár Seth – itt ismét mosolyogni kezdtem - valószínűleg éhes lesz – feleltem.
- Rendben, akkor megkérem Esmét, hogy segítsen – mondta, majd vámpír gyorsasággal vetette le magát a lépcsőn.
Visszasétáltam a hálóba. Seth még mindig a párnával a fején aludt. Hangos nevetésben törtem ki, amivel szinte egyből felébresztettem alvó farkasom.
- Na, végre! Azt hittem végig alszod ezt a csodaszép napot - mosolyogtam rá.
- Felébreszthettél volna – mondta, majd megpróbált elfojtani egy hatalmas ásítást.
- Megpróbáltam – nevettem ismét rá.
- Akkor bocsi – megrántotta izmos vállait, majd zavartan elmosolyodott.
- Alice és Esme készítenek nekünk reggelit – beszéltem.
- Úú, nem baj, ha én gyorsan hazaszaladok, átöltözöm és szólok a többieknek, hogy menjünk le a partra – hadarta, majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
- Sietek vissza – ígérte, majd leszaladva a lépcsőn elhagyta a házat. Lesétáltam a konyhába, ahol beálltam segíteni Alice-éknek.
- Hallottam, hogy ma lementek a tengerpartra – hozta fel a témát a pótanyukám.
- Igen – feleltem röviden.
- Mit szólnál hozzá, ha készítenénk néhány szendvicset? – ajánlotta fel.
- És csinálhatnánk valami süteményt is – szólt közbe Alice is lelkesen. Komolyan úgy tud örülni a kis apró dolgoknak néha, mint egy kis gyerek az édességnek. Ilyenkor teljesen úgy csillog a szeme, mint a napfényben a bőre.
- Rendben – mondtam mosolyogva kettőjükre pillantva.
- Már tudom is melyik fürdőruhádat kellene felvenned – nézett rám felvidulva.
- Van olyanom? – nyitottam nagyra szemeimet. Még sosem volt rajtam hasonló. Bár nem értem miért, hisz nyugodtan járkálhattam volna az emberek között. Csak egy kis hőt kellett volna felvennem a környezetemből, és egyből nem csillogott volna a bőröm a napfényben.
- Hát persze – nevetett fel – Egy csomót vettem neked – mondta.
- Igen? Szóval melyiket kellene viselnem? – kérdeztem, bár egy kis hátsó szándék is volt kíváncsiságomban. Szerettem volna jól kinézni Seth előtt. Azt akarom, hogyha meglát, elakadjon a lélegzete.
Sóhajtottam egy nagyot, majd Alice felé fordultam.
- Gyere! Menjünk fel és megmutatom! – örvendezett.
- De nem kellene segítenünk, mármint megcsinálni a süteményeket és a szendvicseket? – néztem először Esme-re, majd Alice-re.
- Menjetek csak, én boldogulok egyedül is – mondta mosolyogva.
- De biztos? – kérdeztem.
- Persze! – felelte, s közben bólintott egyet felém.
- Na, gyere már – csilingelte Alice hangja az ajtó felől.
- Oké – beszéltem, majd elindultam nővérkém után, aki valószínűleg már ki is pakolta az összes ruha kollekciót. Elnevettem magam, mikor felértem a szobámba. Valóban úgy történt, ahogy sejtettem. Alice egy halom bikini között sürgölődött.
- Vetkőzz! – parancsolta elkomorult arccal.
- Igen is, kapitány! – homlokomhoz emeltem kézfejem, ezzel játszva tisztelgést előtte. Erre már ő is elnevette magát.
- Ezt vedd fel! – nyomott a kezembe egy kétrészes zöld bikinit apró csillámló díszekkel – Erre gondoltam, bár most már nem vagyok biztos benne – felelte töprengve, közben az egyik kezével az állát kezdte simogatni.
- Rose! – kiáltotta, mire Rosalie azonnal itt is termett.
- Szerintem is a zöld legyen – felelte, majd körülnézett az ágyamra fektetett fürdőruhák között.
- Hát nem is tudom. Lehet, hogy a fehér nyakba kötős jobb lenne – bizonytalanodott el ő is.
- Igen, én is ezen vacillálok – mondta Alice, alig érthetően. Előkászálódtam a gardrób biztonságosan takaró árnyékából. Alice egy gyors és elégedett pillantást vetett Rose-ra, majd szinte egy emberként mosolyodtak el.
- Ez tökéletes! – mondta Rosalie.
- De mielőtt megnéznéd magad – felelte Alice, majd szinte azonnal rápillantott testvérére.
- Kell egy kis smink – fejezte be Rose a mondatot.
- Felőlem! – rántottam meg a vállam, pedig válójában örültem hogy segítenek nekem.
Miközben Alice leültetett az egyik szobámban lévő székre, addig testvére előkészítette az összes festéket és a „szépítésemhez” szükséges kellékeket. 10 perc alatt végeztek a hajammal és majdnem ugyannyi idő volt a sminkem is. Olyan jó érzés volt, hogy együtt segítettek nekem. Teljes egyetértéssel varázsoltak gyönyörűvé.
- Oké, most már megnézheted magad – szólalt meg Rose.
- Várj! Még egy másodperc! – kiáltott fel Alcie, majd kirohant a szobából és szinte ugyanolyan gyorsasággal vissza is tért. Kezében egy fehér virág alakú hajdíszt tartott, melyet gondosan illesztett félre simított hajamba.
- Na most vagy kész – egy elégedett mosoly ült ki arcára.
- Ez jó ötlet volt – szólalt meg testvére, majd megfogva kezemet a tükör elé húzott.
- Azta! – szólaltam meg. Egyszerűen nem ismertem magamra. A zöld bikini pontosan megegyezett „emberibb” szemeim színével, ami igazán eredeti és szép kompozíciót alkotott bőröm árnyalatával.
- Tetszik? – nézett rám boldogan Alice.
- Hát, hogyne tetszene? – kérdeztem, majd egy gyors ugrással mindkettejük nyakába vetettem magam.
- Nagyon szépen köszönöm – hálálkodtam.
- Ja, és még ezeket felveheted az útra – nyomott a kezembe egy drapp színű rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan felsőt. Fogtam egy hasonló árnyalatokból összeállított strandtáskát, majd belepakoltam az összes dolgot, amire a nap folyamán szükségem lehetett.
- Dawn! – hallottam lentről az édes kiáltást.
- Azonnal – válaszoltam ugyanolyan hangosan. Megfordultam, hogy szembe álljak Alice-el.
- Nagyon izgulok – suttogtam felé, majd egy hatalmas levegőadagot préseltem tüdőmbe.
- Nyugi! Minden rendben lesz – kacsintott rám, majd egy hatalmas vigyorral az arcán elindult lefelé. Lassan követtem őt, egészen le a földszintig.
- Igen, én is így vagyok vele – nevetett Seth kedvesen, miközben egy újabb mondatba kezdett bele – Néha elég jó farkasnak lenni – ecsetelte még mindig Carlisle-nak.
- Halihó emberek! – csilingelte Alice. Minden szem rám szegeződött a szobában. Kivéve Alicét, aki elégedett vigyorral figyelte Seth reakcióját.
- Khmm – köszörülte meg torkát – Szia – mondta, majd közelebb sétáltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.
- Szia! – feleltem – Gyors voltál – tettem hozzá – Szóval indulhatunk? – kérdeztem.
- Ööö…tessék? – nézett rám bocsánatkérően farkasom.
- Azt kérdeztem mehetünk-e? – nevettem el magam.
- Iiigen, persze – lassan, érthetően ejtett ki minden szót. Még mindig csak nézett. Szemeivel apránként és majdnem észrevehetetlenül mérte végig testem minden porcikáját.
- Itt vannak az ételek, gyerekek! – jött ki a konyhából Esme, aki egy hatalmas piknik kosárral a kezében sétált felénk.
- Úhh, erről teljesen meg is feledkeztem – mondtam – Nagyon köszönjük – egy apró puszit leheltem jéghideg arcára, és egy finom mozdulattal átvettem a kezéből az óriási kosarat.
- Akkor, azt hiszem már tényleg minden megvan – sóhajtottam.
- Menjünk! – szólalt meg Seth egy hangos levegővétel közben.
- Rendben – feleltem, miközben farkasom ujjai közé kulcsoltam az enyéimet. Gyengéden húztam magam után, egészen addig, míg ki nem értünk a Cullen házból. Némán sétáltunk egymás mellett, mialatt önfeledten élveztük a Nap sugarainak átható melegét. A madarak halk csicsergése egészen felvidító hangulatot kölcsönzött az erdő színkavalkádjának. A fénysugarak melegének illata összemosódott a közelben lévő folyó illatával.
Gondolataim ezúttal azon a pillanaton jártak, mikor lesétáltam a lépcsőről és Seth meglátott. Tökéletes pillanat volt, tetszett, ahogy rám nézett. Minden pillantásától egyre jobban vágyom az érintésére, a csókjaira.
- Szép napunk van nem? – kérdezte, majd finoman megszorította ujjaim.
- De – válaszoltam röviden – tudod, mostanában egyre kevesebbet kell azzal törődnöm, hogy hőt vonjak el a környezetemből. Már automatikusan váltok, ha jössz – nevettem el magam.
- Szeretem, mikor zöld a szemed – felelte. Arcom szinte egyből vörös színűre váltott. Megállt, mikor észrevette zavarom, majd közelebb húzódott hozzám. Egyik ujjával lágyan megemelte állam, hogy tekintetünk találkozzon. Először egy lágy csókot nyomott ajkaimra, végül elhúzódott. Mosolyogva álltunk az erdő ösvényének közepén, hosszú percekig néztük egymást. Végül ismét megcsókolt. Hol egészen vaddá, hol pedig gyengéddé vált érintése. Szívünk ritmusa, majdnem ugyanolyan ütemben zakatolt.
- Tudod mennyire gyönyörű vagy, mikor elpirulsz? – nézett rám kérdőn.
- Nem! Nem tudom – feleltem incselkedve – Mennyire? – játszottam tovább a tűzzel.
- Akarod tudni? – kérdezett ismét, majd egy gyors mozdulattal magához rántott. Finoman felemelt a földről. Lábaimat dereka köré kulcsoltam és úgy csókoltam meg.
- Megfelel a válasz? – nézett rám, majd még egy apró puszit lehelt a nyakamra.
- Azt hiszem igen – válaszoltam teljesen kábultan.
- Akkor jó – elmosolyodott, majd biztonságosan visszahelyezett a földre – Na, gyere, mert még elkésünk – szemei összeszűkültek, ahogy végig nézett kába és zavarodott testemen. Lassú önteltséggel vigyorodott el. Ajkait egyetlen féloldalas mosolyra húzta. Kényelmes léptekkel indult úti célunk irányába, én pedig, mint egy kiskutya követni kezdtem. Lábaimat nehézkesen pakolásztam egymás után.
- Jajj a kosár! – fordultam vissza, mire feleszméltem zavaromból.
- Nálam van! – szólalt meg mögülem Seth – gondoltam, hogy jobb lesz ha én viszem mielőtt elhagynád valahol – nevetett fel.
A következő néhány perc még elértünk a tengerparthoz egész vidáman telt. Folyamatosan vihorásztunk. Játszottunk is egy gyors futóversenyt, amiben én nyertem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy hagyta magát legyőzni.
- Erre gyere! – mutatott az egyik kis szikla felé.
- De szép! – mondtam ámuldozva.
- Seth! – kiáltotta valaki a hatalmas kőfal mögötti, eldugott partszakaszról. Egy óriási színes strandlabda röpült egyenesen farkasom arca felé, melyet egyetlen jól irányzott ütéssel hárított el. Egy sötét, hosszú hajú lány futott felénk, akit eddig még nem ismertem. Nem volt az a nagyon vékony típus, de az alakja pontosan megfelelő volt, ahhoz a bikini fazonhoz, amit viselt. Integetve közeledett, míg el nem érte célját, a hatalmas színes labdát, ami néhány méterrel előtte zuhant a földre. Megvárta még közelebb érünk hozzá.
- Sziasztok! – köszönt felénk.
- Szia! – köszöntünk vissza egyszerre Seth-tel.
- A nevem Rachel – mutatkozott be, majd hirtelen átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Örülök, hogy megismerhetlek! Dawn, igaz? – kérdezte egy hatalmas mosollyal.
- Igen - válaszoltam.
2010. március 1., hétfő
23. Fejezet: Kérdezz-felelek
Lassan lépkedtünk a szobám felé, Seth finoman szorította ujjaim.
Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Szemeivel édesen méregette az ágyamon elhelyezkedő kesze-kusza takarót.
- Azt hiszem, veszek fel valami kényelmesebbet - mondtam, s közben ruhámra mutató kézmozdulattal fejeztem ki szavaimat.
Kutakodni kezdtem a hatalmas gardróbszekrényemben és mindössze néhány másodperc alatt egy barna, egybe részes szoknya mellett döntöttem. Meglepő könnyedséggel vetettem le az eddig rajtam lévő, egyszerű anyagot.
Seth közelebb sétált hozzám, majd kemény, de mégis puha tenyerével cirógatni kezdett. Finoman átölelte meztelen vállaim, mintha így akarna megvédeni minden ellenem irányuló támadástól. Egyetlen határozott mozdulattal simította el a hátamra hulló hajam. Apró csókokat lehelt nyakam libabőrös felületére.
Éreztem testének forró érintését, vérének édes illatát, leheletének mentolos hűvösségét.
Lassan húzódott el tőlem, de hatalmas ujjai még mindig fogva tartották törékenynek tűnő kézfejem.
Hatalmas sóhajtással folytattam az elkezdett cselekedetem. Magamra vettem azt a barna ruhát, amit előzőleg kiválasztottam.
- Mire gondolsz most? - tudakolta rám pillantva.
- Miért? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre.
- Én voltam az első - mosolygott.
- Rendben - sóhajtottam vigyorogva - semmi különösre - tettem hozzá, megrántva egyik vállamat.
- Dawn! - komorult el az arca - ígérd meg nekem, hogy mindig őszinte leszel velem.
Nem szólaltam meg. Nem azért mert, nem akartam elmondani az igazságot. Csak nem akartam megint felhozni a témát.
- Kérlek! - arca még mindig komoly volt, de most valami furcsa kínnal teli mosollyal párosította.
- Caiusra - suttogtam alig hallhatóan - és a családomra - feleltem. Elegem volt már abból, hogy mindenki arra kíváncsi mi van velem, mi van a múltammal. Tudom, hogy nem titkolózhatok, de azért mégis. Én sem tudok róluk szinte semmit. Sethről sem! Különben is, ő sem mesélt még semmit nekem a családjáról. Sőt jobban belegondolva semmiről sem mesélt, mindig csak én beszélek. Mindössze annyit tudok, hogy az apukája meghalt és, hogy Leah-val jó a kapcsolatuk.
Ha nem lógnék folyton rajta a hülyeségeimmel, akkor biztos mesélne nekem többet is, csak nem hagyom szóhoz jutni. Ráadásul még én panaszkodok, hogy senkiről nem tudok semmit, mikor akaratlanul is elértem azt, hogy mindenki velem foglalkozzon.
- Tudom, hogy beszéltél már eleget erről a témáról, de ha esetleg szeretnéd elmondani, hogy mit érzel, én szívesen meghallgatlak! - zavarában lehajtotta fejét és az egyik kezével vakarászni kezdte a tarkóját.
De édes, most is csak az érdekli, ami velem van.
- Tudod mit? Van egy ötletem! - közelebb léptem hozzá és egy aprónyit fentebb emeltem a még mindig lehajtott fejét.
- Játszunk egy kicsit! Te kérdezel egyet, én válaszolok, utána pedig fordítva - mosolyogva néztem a szemébe. Édesen nyomott egy apró puszit ajkaimra.
- Rendben! - bólogatott, majd ismét adott egy rövidke csókot. Felmásztam az ágyra, megvártam, míg ő is ugyanígy tesz. Finoman hozzábújtam és a mellkasára hajtottam fejem. Hallottam szívének ritmusos dobbanásait és éreztem, ahogy minden egyes levegő vételnél megtelik a tüdeje oxigénnel.
- Ki kezdje? - kérdezte, megtörve a csendet.
- Te! - vágtam rá azonnal. Mosolyát tisztán láttam a sötétben. Sóhajtott egyet, majd belekezdett.
- Azt már tudom, hogy mi történt a szüleiddel és azt is, hogy lényegében az a Caius volt a mestered. De azt nem, hogy hány évesen rabolt el a szüleidtől?
- 2 éves voltam, de nagyjából 4-5 éves lehettem fejlettségileg. Szóval 2 éves voltam, de úgy néztem ki és úgy gondolkodtam, mint egy 4 éves - válaszoltam.
- Úgy, mint Nessie? - érdeklődött.
- Igen, én is gyorsabban fejlődtem az emberekhez viszonyítva, és egy idő után megálltam a fejlődésben és azóta nagyjából ugyanígy nézek ki. Pedig már elég öregnek számítok - elnevettem magam a helyzetem abszurdságán.
- Hány éves vagy? - nézett rám kérdőn - Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, egy lánytól, de... - magyarázkodott, de közben próbálta elfojtani előtörő vigyorát.
- 79 - feleltem gyorsan. Szemeit nagyra nyitotta és az eddigi mosolya is meglepettségbe futott át.
- Az nem is vészes - sóhajtotta, majd látva még mindig meglepett arcát elnevettem magam.
- Végül is igazad van - rötyögtem tovább - Miért te hány éves vagy? Mert te sem annyi vagy amennyinek látszol! - feleltem.
- Miért? Mennyinek látszom? - Valami kis csillogást véltem felfedezni szemeiben. Ajkait féloldalas mosolyra húzta.
- Kb. 24-et mondanék - Erre már ő is elnevette magát.
- Most meg mi van? - néztem, ahogy az arc izmai finoman megremegnek hahotázása közben.
- Kevesebb! - felelte - Találd ki! - mondta, majd komoly arcot vágva rám pillantott.
- 22? - találgattam, amire mindössze egyetlen gúnyos vigyorgást kaptam válaszul.
- Na jó, most már igazán megmondhatnád! – emeltem fel a hangom türelmetlenül.
- Oké – sóhajtotta – 17 leszek – tette hozzá.
- Ez most komoly? – néztem értetlenül szemeibe. Láttam azt az elfojtott vigyorgást is, amit még az előtt reagált, mielőtt meglátta arcom. De utána már valahogy olyan zavarba ejtően komolyan nézett rám.
- Valójában annyira nem is vészes – próbálkozott.
- Igen. Talán igazad van – feleltem, majd közelebb hajolva ajkaihoz egy lágy csókot nyomtam azokra – Szóval te jössz! – szólaltam meg ismét.
- Voltál már szerelmes? – kérdezte.
- Hát azt hiszem igen, egyszer, de ő sokat bántott engem – válaszoltam egyszerű könnyedséggel.
- Mikor? - nézett le szemeimbe újra és újra. Tekintete mindvégig komor maradt.
- Hát még néhány évtizeddel ezelőtt a Volturihoz tartozott. Akkoriban még megpróbáltam megelégedni a sorsommal – mély lélegzetet vettem – úgy hívták, Drake. Valójában nem is volt az esetem. Ráadásul mindig csak játszott velem – beszéltem. Éreztem, ahogy farkasom teste megremeg a dühtől, még a sötétben is látszott, ahogy ökölbe szorított ujjai elfehérednek a szorítás erejétől.
- Most haragszol rám? – magam felé fordítottam fejét, követelve pillantását.
- Nem – sóhajtotta mély hangon.
- Még kislány voltam – legyintettem – és hagytam, hogy játszadozzon velem.
- Értem – válaszolta, még mindig ridegen.
- Egyébként meg már rég elfelejtettem. Csak egy hülye kislányos rajongás volt - folytattam – Amúgy most van valaki, aki igazán tetszik nekem – feleltem.
- Valóban? – kérdezte. Láttam, ahogy lazít kéztartásán és egy apró mosolyt vet felém.
- Oh, hát persze – beszéltem – de szerintem az a valaki már úgy is tudja, hogy mi a helyzet. Nem igaz?
- Hát – köhintett egyet – nem biztos benne, az az igazság – ismét köhécselni kezdett.
- Akkor sajnos be kell, hogy bizonyítsam ennek a személynek – vigyorogva közelebb hajoltam ajkaihoz, és apró csókokat leheltem a nyaka és az ajkai közötti bőr felület nagy részére. Kezeivel láncként szorított magához.
- Na, mit gondolsz? – kérdeztem elhajolva.
- Azt hiszem már érti az a bizonyos személy… - nevetett fel.
- Rendben, akkor én jövök nem? – néztem rá kérdőn.
- De – mondta.
- És te? Te voltál már szerelmes? – mosolyodtam el.
- Nem – válaszolta – Még soha ezelőtt – beszélte, majd egy lágy csókot nyomott homlokomra.
- Amúgy megkérdezhetem mi történt az apukáddal? – néztem rá bocsánatkérően.
- Szívinfarktus – mondta – Én akkor még nem voltam farkas, és akkoriban még minden más volt. Mennyire ismered Belláék sztoriját? – kérdezte
- Kb. annyi, hogy vámpír fiú, halandó lány, szerelem és egy félvér gyermek plusz képességek. Nagyjából ennyi.
- Szóval semmi – nevetett fel. – akkor kezdem az elején. Ez akkor történt, mikor már Bella és Edward együtt jártak, mint halandó és vámpír. Szóval Bellát kiszemelte magának egy nomád vámpír, akinek volt egy nő és egy férfi társa is. A Cullenek először csupán a vezetőt ölték meg, aki meg is harapta Bellát, de Edward megmentette. Azután nem sokkal később szakítottak – néha meg-megállt némilevegőért, de mindig szorgalmasan folytatta a beszédet – és Bella egyedül maradt a városban, így nem sokkal később megtudta, hogy mi is Jake valójában. Amúgy Jacob és Bella már kis koruk óta ismerik egymást – magyarázta – szóval ott tartottam, hogy megtudta, hogy Jake egy farkas. Persze Bella megismerte az egész falkát és szinte az összes idejét, La Push-ban töltötte. Azután tért vissza a nő vámpír, aki annak volt a párja, akit előzőleg a Cullenek megöltek. A másik férfi az pedig csak kémkedett Bella után. A farkasok ölték meg a nomád krapekot. Akkoriban viszont Forks veszélyesnek tartotta az erdőket, hisz néhány turista furcsa medvéket látott az erdőben, azaz farkasokat, csak ők ezeket nem tudták. Szóval apu és Charlie Swan kimentek az erdőbe vadászni a medvékre, persze akkoriban még Bella apja nem tudott az alakváltók létezéséről. De aztán jött a hárpia, és a farkasok is, és apu ott az erdőben kapott szívinfarktust – sóhajtott egyet ismét.
- Sajnálom – feleltem, majd megsimogattam a karját.
- Köszi – mondta. Közelebb húzódtam hozzá, majd egy édes csókot adtam a szájára. Ujjai gyengéden markoltak bele derekamba, majd hirtelen egy lágy mozdulattal a hátamra borított, majd fölém hajolt. Érzéki csókokkal kényeztette egyre forróbb bőröm. Édes lehelete elkábított.
- Ki találtam valamit – beszélte – mit szólnál hozzá, ha holnap lemennénk a tengerpartra, és elhívnánk a falka összes tagját, és végre megismerkedhetnél mindenkivel – mondta önelégültségétől mosolygóssá vált arccal.
- Ez remek ötlet – feleltem – Alig várom – finoman beleharaptam alsó ajkamba és úgy somolyogtam tovább. Szemei ragyogással teltek meg, majd újra lehajolt hozzám és egy mámorító csókot nyomott ajkaimra.
Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Szemeivel édesen méregette az ágyamon elhelyezkedő kesze-kusza takarót.
- Azt hiszem, veszek fel valami kényelmesebbet - mondtam, s közben ruhámra mutató kézmozdulattal fejeztem ki szavaimat.
Kutakodni kezdtem a hatalmas gardróbszekrényemben és mindössze néhány másodperc alatt egy barna, egybe részes szoknya mellett döntöttem. Meglepő könnyedséggel vetettem le az eddig rajtam lévő, egyszerű anyagot.
Seth közelebb sétált hozzám, majd kemény, de mégis puha tenyerével cirógatni kezdett. Finoman átölelte meztelen vállaim, mintha így akarna megvédeni minden ellenem irányuló támadástól. Egyetlen határozott mozdulattal simította el a hátamra hulló hajam. Apró csókokat lehelt nyakam libabőrös felületére.
Éreztem testének forró érintését, vérének édes illatát, leheletének mentolos hűvösségét.
Lassan húzódott el tőlem, de hatalmas ujjai még mindig fogva tartották törékenynek tűnő kézfejem.
Hatalmas sóhajtással folytattam az elkezdett cselekedetem. Magamra vettem azt a barna ruhát, amit előzőleg kiválasztottam.
- Mire gondolsz most? - tudakolta rám pillantva.
- Miért? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre.
- Én voltam az első - mosolygott.
- Rendben - sóhajtottam vigyorogva - semmi különösre - tettem hozzá, megrántva egyik vállamat.
- Dawn! - komorult el az arca - ígérd meg nekem, hogy mindig őszinte leszel velem.
Nem szólaltam meg. Nem azért mert, nem akartam elmondani az igazságot. Csak nem akartam megint felhozni a témát.
- Kérlek! - arca még mindig komoly volt, de most valami furcsa kínnal teli mosollyal párosította.
- Caiusra - suttogtam alig hallhatóan - és a családomra - feleltem. Elegem volt már abból, hogy mindenki arra kíváncsi mi van velem, mi van a múltammal. Tudom, hogy nem titkolózhatok, de azért mégis. Én sem tudok róluk szinte semmit. Sethről sem! Különben is, ő sem mesélt még semmit nekem a családjáról. Sőt jobban belegondolva semmiről sem mesélt, mindig csak én beszélek. Mindössze annyit tudok, hogy az apukája meghalt és, hogy Leah-val jó a kapcsolatuk.
Ha nem lógnék folyton rajta a hülyeségeimmel, akkor biztos mesélne nekem többet is, csak nem hagyom szóhoz jutni. Ráadásul még én panaszkodok, hogy senkiről nem tudok semmit, mikor akaratlanul is elértem azt, hogy mindenki velem foglalkozzon.
- Tudom, hogy beszéltél már eleget erről a témáról, de ha esetleg szeretnéd elmondani, hogy mit érzel, én szívesen meghallgatlak! - zavarában lehajtotta fejét és az egyik kezével vakarászni kezdte a tarkóját.
De édes, most is csak az érdekli, ami velem van.
- Tudod mit? Van egy ötletem! - közelebb léptem hozzá és egy aprónyit fentebb emeltem a még mindig lehajtott fejét.
- Játszunk egy kicsit! Te kérdezel egyet, én válaszolok, utána pedig fordítva - mosolyogva néztem a szemébe. Édesen nyomott egy apró puszit ajkaimra.
- Rendben! - bólogatott, majd ismét adott egy rövidke csókot. Felmásztam az ágyra, megvártam, míg ő is ugyanígy tesz. Finoman hozzábújtam és a mellkasára hajtottam fejem. Hallottam szívének ritmusos dobbanásait és éreztem, ahogy minden egyes levegő vételnél megtelik a tüdeje oxigénnel.
- Ki kezdje? - kérdezte, megtörve a csendet.
- Te! - vágtam rá azonnal. Mosolyát tisztán láttam a sötétben. Sóhajtott egyet, majd belekezdett.
- Azt már tudom, hogy mi történt a szüleiddel és azt is, hogy lényegében az a Caius volt a mestered. De azt nem, hogy hány évesen rabolt el a szüleidtől?
- 2 éves voltam, de nagyjából 4-5 éves lehettem fejlettségileg. Szóval 2 éves voltam, de úgy néztem ki és úgy gondolkodtam, mint egy 4 éves - válaszoltam.
- Úgy, mint Nessie? - érdeklődött.
- Igen, én is gyorsabban fejlődtem az emberekhez viszonyítva, és egy idő után megálltam a fejlődésben és azóta nagyjából ugyanígy nézek ki. Pedig már elég öregnek számítok - elnevettem magam a helyzetem abszurdságán.
- Hány éves vagy? - nézett rám kérdőn - Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, egy lánytól, de... - magyarázkodott, de közben próbálta elfojtani előtörő vigyorát.
- 79 - feleltem gyorsan. Szemeit nagyra nyitotta és az eddigi mosolya is meglepettségbe futott át.
- Az nem is vészes - sóhajtotta, majd látva még mindig meglepett arcát elnevettem magam.
- Végül is igazad van - rötyögtem tovább - Miért te hány éves vagy? Mert te sem annyi vagy amennyinek látszol! - feleltem.
- Miért? Mennyinek látszom? - Valami kis csillogást véltem felfedezni szemeiben. Ajkait féloldalas mosolyra húzta.
- Kb. 24-et mondanék - Erre már ő is elnevette magát.
- Most meg mi van? - néztem, ahogy az arc izmai finoman megremegnek hahotázása közben.
- Kevesebb! - felelte - Találd ki! - mondta, majd komoly arcot vágva rám pillantott.
- 22? - találgattam, amire mindössze egyetlen gúnyos vigyorgást kaptam válaszul.
- Na jó, most már igazán megmondhatnád! – emeltem fel a hangom türelmetlenül.
- Oké – sóhajtotta – 17 leszek – tette hozzá.
- Ez most komoly? – néztem értetlenül szemeibe. Láttam azt az elfojtott vigyorgást is, amit még az előtt reagált, mielőtt meglátta arcom. De utána már valahogy olyan zavarba ejtően komolyan nézett rám.
- Valójában annyira nem is vészes – próbálkozott.
- Igen. Talán igazad van – feleltem, majd közelebb hajolva ajkaihoz egy lágy csókot nyomtam azokra – Szóval te jössz! – szólaltam meg ismét.
- Voltál már szerelmes? – kérdezte.
- Hát azt hiszem igen, egyszer, de ő sokat bántott engem – válaszoltam egyszerű könnyedséggel.
- Mikor? - nézett le szemeimbe újra és újra. Tekintete mindvégig komor maradt.
- Hát még néhány évtizeddel ezelőtt a Volturihoz tartozott. Akkoriban még megpróbáltam megelégedni a sorsommal – mély lélegzetet vettem – úgy hívták, Drake. Valójában nem is volt az esetem. Ráadásul mindig csak játszott velem – beszéltem. Éreztem, ahogy farkasom teste megremeg a dühtől, még a sötétben is látszott, ahogy ökölbe szorított ujjai elfehérednek a szorítás erejétől.
- Most haragszol rám? – magam felé fordítottam fejét, követelve pillantását.
- Nem – sóhajtotta mély hangon.
- Még kislány voltam – legyintettem – és hagytam, hogy játszadozzon velem.
- Értem – válaszolta, még mindig ridegen.
- Egyébként meg már rég elfelejtettem. Csak egy hülye kislányos rajongás volt - folytattam – Amúgy most van valaki, aki igazán tetszik nekem – feleltem.
- Valóban? – kérdezte. Láttam, ahogy lazít kéztartásán és egy apró mosolyt vet felém.
- Oh, hát persze – beszéltem – de szerintem az a valaki már úgy is tudja, hogy mi a helyzet. Nem igaz?
- Hát – köhintett egyet – nem biztos benne, az az igazság – ismét köhécselni kezdett.
- Akkor sajnos be kell, hogy bizonyítsam ennek a személynek – vigyorogva közelebb hajoltam ajkaihoz, és apró csókokat leheltem a nyaka és az ajkai közötti bőr felület nagy részére. Kezeivel láncként szorított magához.
- Na, mit gondolsz? – kérdeztem elhajolva.
- Azt hiszem már érti az a bizonyos személy… - nevetett fel.
- Rendben, akkor én jövök nem? – néztem rá kérdőn.
- De – mondta.
- És te? Te voltál már szerelmes? – mosolyodtam el.
- Nem – válaszolta – Még soha ezelőtt – beszélte, majd egy lágy csókot nyomott homlokomra.
- Amúgy megkérdezhetem mi történt az apukáddal? – néztem rá bocsánatkérően.
- Szívinfarktus – mondta – Én akkor még nem voltam farkas, és akkoriban még minden más volt. Mennyire ismered Belláék sztoriját? – kérdezte
- Kb. annyi, hogy vámpír fiú, halandó lány, szerelem és egy félvér gyermek plusz képességek. Nagyjából ennyi.
- Szóval semmi – nevetett fel. – akkor kezdem az elején. Ez akkor történt, mikor már Bella és Edward együtt jártak, mint halandó és vámpír. Szóval Bellát kiszemelte magának egy nomád vámpír, akinek volt egy nő és egy férfi társa is. A Cullenek először csupán a vezetőt ölték meg, aki meg is harapta Bellát, de Edward megmentette. Azután nem sokkal később szakítottak – néha meg-megállt némilevegőért, de mindig szorgalmasan folytatta a beszédet – és Bella egyedül maradt a városban, így nem sokkal később megtudta, hogy mi is Jake valójában. Amúgy Jacob és Bella már kis koruk óta ismerik egymást – magyarázta – szóval ott tartottam, hogy megtudta, hogy Jake egy farkas. Persze Bella megismerte az egész falkát és szinte az összes idejét, La Push-ban töltötte. Azután tért vissza a nő vámpír, aki annak volt a párja, akit előzőleg a Cullenek megöltek. A másik férfi az pedig csak kémkedett Bella után. A farkasok ölték meg a nomád krapekot. Akkoriban viszont Forks veszélyesnek tartotta az erdőket, hisz néhány turista furcsa medvéket látott az erdőben, azaz farkasokat, csak ők ezeket nem tudták. Szóval apu és Charlie Swan kimentek az erdőbe vadászni a medvékre, persze akkoriban még Bella apja nem tudott az alakváltók létezéséről. De aztán jött a hárpia, és a farkasok is, és apu ott az erdőben kapott szívinfarktust – sóhajtott egyet ismét.
- Sajnálom – feleltem, majd megsimogattam a karját.
- Köszi – mondta. Közelebb húzódtam hozzá, majd egy édes csókot adtam a szájára. Ujjai gyengéden markoltak bele derekamba, majd hirtelen egy lágy mozdulattal a hátamra borított, majd fölém hajolt. Érzéki csókokkal kényeztette egyre forróbb bőröm. Édes lehelete elkábított.
- Ki találtam valamit – beszélte – mit szólnál hozzá, ha holnap lemennénk a tengerpartra, és elhívnánk a falka összes tagját, és végre megismerkedhetnél mindenkivel – mondta önelégültségétől mosolygóssá vált arccal.
- Ez remek ötlet – feleltem – Alig várom – finoman beleharaptam alsó ajkamba és úgy somolyogtam tovább. Szemei ragyogással teltek meg, majd újra lehajolt hozzám és egy mámorító csókot nyomott ajkaimra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)