Gold Moon - Arany Hold - 13. Fejezet - Bűnbocsánatért esedezve

Szia mindenkinek! Szóval elég nehézkesen, de megszületett a folytatás. :) Remélem tetszeni fog mindenkinek, aki elolvassa. Nem is húzom tovább az időt. Kellemes olvasást kívánok!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Gold Moon - Arany Hold - 13. Fejezet - Bűnbocsánatért esedezve

Layla szemszöge:

A terv leírása és Drake beleegyezése után, visszamentem a cellába. Ugyan féltem attól, hogy Dawn nem lesz megelégedve vele, sőt attól is, hogy nem megy bele, hisz túl kockázatosnak fogja találni, de nem tehettem semmit. Ez volt az utolsó esélyünk és ezzel neki is tisztában kellett lennie. Ha ezt nem csináljuk végig, mindketten meghalunk. Már pedig, én még élni akarok.

Ahogy Drake távozott, kinyitottam a naplót és az orra alá dugtam.

 - Nézd meg – mondtam neki. A másodperc töredéke alatt olvasta végig a pár soros tervet, majd kikapta a kezemből a tollat és ő is körmölni kezdett, egyből az én levelem után.

„Biztos jó ötlet ez? Mármint nem azért, a terv kidolgozottsága remek, ahhoz képest, hogy most találtad ki, de kit kérünk meg, hogy segítsen nekünk? Ketten ezt nem tudjuk véghez vinni.”

 - Visszavettem a tollat, majd válaszoltam a kérdésére.

„A segítségre ott van Drake. Ő, majd elmondja a vezetőknek, hogy mire készülünk, és azért jön velünk, mert megbízzák, azzal, hogy velünk jöjjön.”

„Szerintem túl átlátszó. „

„Akkor keresünk mást!”

 - Körmöltem vissza a papírra.

„De mégis kit?„

„Van még egy ötletem. Mi lenne, ha Marion lenne az.”

„De hogy vesszük rá, hogy segítsen nekünk. Mi van, ha minden kiderül és megölik?”

„Nem fogják! Megvédjük! Mire a Volturi utolér bennünket, mi már máshol leszünk. Azt ugyan még nem tudom, hogy hol, de gondolkodom. Bevallom Londonra gondoltam.”

„Most már nekem is van egy ötletem. Tudod, meséltem a Cullen családról és hát Alice – tudod, aki a jövőbe lát – eljönne értünk Londonba. Ő azért tudná, hogy oda kell jönnie, mert látni fogja, de csak akkor, ha eldöntjük, hogy odamegyünk és találkozunk vele. Londonból, pedig egyenesen mehetnénk hozzájuk.”

„Rendben. Ez jó! Benne vagyok.”

 - Eszembe jutott valami! - visszalapoztam a naplóban - Marion írta ezt nekem egyszer! – Az orra alá dugtam a könyvecskét.

„Tudod, ő remek ember volt, kár, hogy sosem ismerheted meg, hisz biztos jó barátok lennétek. Azt mondta mindenki, hogy a vámpírrá válás után csak halványan fogok emlékezni, de tévedtek. Minden olyan éles - ha visszagondolok - mintha most történne velem.

22 éves voltam. Akkor nyáron a barátnőimmel eldöntöttük, hogy elmegyünk Londonba. Mind vágytunk már a kikapcsolódásra és néhány őrült – már ha egy ember viselkedésére lehet ilyesmit mondani – bulira. Az egyik bárban ismertem meg! Izmos és sármos colt.  Ráadásul csupán két évvel idősebb, mint én és zenész. Csodálatos dalokat játszott. Első pillantásra bele zúgtam. Akkor este meghívott egy italra és együtt töltöttük az éjszakát. Egész éjjel a sétáltunk és beszélgettünk. Aztán megkérdezte, hogy hol élek én, pedig elmondtam neki, hogy Olaszországban. Azt válaszolta rá, hogy egész életében ott szeretett volna élni. Én akkor, abban a pillanatban tudtam, hogy ő az. Egy hét múlva, mikor véget ért az üdülés ő velünk jött. Négy évig jártunk együtt.

A negyedik év végén már az esküvőnket tervezgettük, de nem volt elég pénzünk ahhoz, hogy a családjának repülőjegyet tudjunk venni. Eszünkbe sem jutott, hogy úgy esküdjünk meg, hogy nincs ott mindenki, akit mi ott szerettünk volna látni. A kettőnk fizetése is kevés volt hozzá. Szóval, hát szükség volt egy jobban fizető munkára. Így kerültem Volterrába. Egy meghirdetett recepciós állásra jelentkeztem. Aki a meghallgatást tartotta, közölte velem, hogy nem vagyok alkalmas a munkára, de én megvédtem magam, és azt mondtam, hogy bármi kell ahhoz, hogy engem felvegyenek dolgozni, én megteszem…

A Volturi ezt komolyan is vette. A titok a vámpírok létezéséről megpecsételte a kapcsolatunkat. Nem volt más választásom. Mindkettőnket megöltek volna. Így én itt maradtam. Michaelt, pedig elhagytam, hogy ne legyen neki feltűnő, ha bármi történt volna velem. Mindkét esetben kiderült volna, ha nem feleltem volna meg a munkára, megöltek volna a titok miatt, ha pedig jól teljesítek – mint, ahogy történt is – vámpírrá változtatnak. Le kellett vele zárnom minden kapcsolatot. Azonban, ő nem hagyta. Azt mondta, hogy nem megy el. Nem tudtam mit tenni. Minden nap találkoztam vele. Ezért a vezetőség elintéztette, hogy kitoloncolják az országból. Ő visszament Londonba. Ez már tíz éve történt ugyan, de már késő. Nyílván családja van már, és jól megy az élete. Én, pedig elviselem ezt, mert megígértem, hogy bármit megteszek, hogy ez a munka az enyém legyen.”

 - Sikerülhet – szólalt meg mosolyogva miután rám nézett.  Hangokat hallottunk.

 - Érted jönnek! Útközben szólj neki, hogy találkozni akarok vele – mondtam. Ő rám nézett, végül bólintott egyet. A cella ajtaját az egyik őr nyitotta. Nem szólalt meg csupán intett. Dawn utána ment. Néhány perc telhetett el, mire Marion le tudott jönni hozzám.

 - Szia! – üdvözölt – Dawn említette, hogy még találkozni akarsz velem – a mondat végére már szomorúbb hanglejtést használt, mintha csak most jött volna rá, hogy ez lehet az utolsó találkánk mielőtt…

 - Itt ezt olvasd el - szerencsére még várakoztam megírtam neki, amit tudnia kell.

„Ne szólalj meg, csak olvasd! Akarsz találkozni Michaelel? Ha igen bólints!”

 - Felnézett és bólintott, majd folytatta az olvasást.

„Dawn és én meg akarunk szökni, de kell nekünk ember. A terv az, hogy este a kivégzésen megszökünk. Tudom, hogy esélytelennek tűnik, de előbb olvasd el miért nem az. Téged és Draket már beavattuk. A lényeg annyi, hogy te a mostani találkozásunk után elmész a vezetőkhöz és elmondod nekik, hogy megtudtad, hogy el akarunk szökni. Meg fogják kérdezni, hogy mégis hogyan tudtál meg ilyesmit rólunk. Te beszámolsz arról, hogy megkértelek, hogy tarts velünk és segíts nekünk a kijutásban. A Volturi először meg akarja majd akadályozni, de ekkor jön Drake. Ő rábeszéli őket, hogy engedjék, hogy megszökjünk, hisz utána, úgy is a Cullenekhez fogunk menni. Így a Volturinak is bele kell, majd mennie abba, hogy minket elengedjenek. Hisz nagyobb zsákmányt jelent, majd a Cullen család, mint mi. Téged fognak utasítani, hogy gyere velünk, mint beépített ember, így te velünk jöhetsz majd.

Drake, pedig felajánlja, hogy elkísér téged. Ő elmondja, hogy a kapcsolatunk miatt akar jönni, mert így el tudja velem hitetni, hogy ő a mi oldalunkon áll. Szóval a vezetők este elengednek, majd minket. Mi innen Londonba megyünk majd, ahol te találkozhatsz vele, miután megkerestük Alice Cullent, aki értünk jön. Ne kérdezd, honnan fogja tudni. Azt a jövőt látja, ami el van döntve. Ő ott fog minket várni. Onnan, pedig Forksba megyünk a család többi tagjához. Szóval mit szólsz?”

 - Felnézett, mikor végzett az olvasással.

 - Nagyon szép ez a vers – kacsintott - de elrontottál néhány szót benne, de ha adsz egy tollat szívesen kijavítom – egy cinkos mosoly kíséretében adtam a kezébe a tollat.

„A terv eleje jó, de a Culleneknek nem fog baja esni? A Volturinak nagyon sok tagja van, hogy tudjuk, majd ott megvédeni magunkat?”

„E miatt ne aggódj. Dawn elmondása szerint ott az alakváltók a család legjobb barátai. Annyi kellene, hogy foglalj négy repülőjegyet Londonba ma estére a lehetőleg hét órára.  A reptérre, pedig autóval megyünk. Te és Drake várni fogtok minket. Ott találkozunk.”

„Rendben. Akkor előtte elintézem a Volturit.”

Drake szemszöge:

Egy barom voltál Drake, hogy azt mondtad velük mész. Nem hiszem el, hogy egy csaj, hogy tudta így elvenni az eszed, pedig eddig minden hülye liba csak arra kellett. Köztük Layla nővére is! Megéri neked a halált? Végül is már lassan mindegy, hisz itt állsz az őrök előtt, akik már kérdezés nélkül, nyitják a hatalmas kapukat. 

Most kellene meggyőznöm a Volturit arról, hogy nagyobb zsákmány fontosabb, mint két ilyen jelentéktelen korcs. Kellene valami jel. Valami amitől tudom, hogy helyesen cselekszem. Helyesen? Drake mikor lettél ilyen  „jó úton járok és nem érdekel semmi vagy senki más csak a szerelmem” hősszerelmes? Kezdek  nem ismerni magamra.

 - Drake! Örülünk, hogy látunk – kezdett bele Aro.

 - Bocsánat, hogy ilyenkor zavarok, de a ma esti vacsorán törtem a fejem. Találtam egy apró termetű, de annál inkább zamatos falatot. Igazi ínyencség.

 - Mily kedves, hogy felajánlod nekünk.

Az ajtó kinyílt és Marion – kissé sietősen – sétált be rajta.

 - Elnézést a zavarásért – térdelt le a vezetőség tagjai elé. Mire azok szinte egyszerre mosolyodtak el.

 - Kellj fel gyermekem a földről és mondd miért járultál színünk elé – folytatta Marcus, Marion „apja”.

 - Tudomásomra jutott valami, amit úgy érzem tudatnom kell szerény csapatunk becses vezetőivel.

 - Mondd gyermekem – felelte ismét.

 - Ugye tudják, hogy elég sok időt szoktam Laylaval tölteni. Ma is így történt lementem hozzá és ő elmondta nekem, hogy a testvérével együtt meg akarnak szökni és megkért, hogy én magam is tartsak velük. Bevallom elgondolkodtam az ajánlaton, de mivel ez itt az otthonom. Bűnbocsánatért esedezem – ismét letérdelt. Ha nem tudtam volna, hogy csak színleli még el is hittem volna. Na persze muszáj volt úgy tennem, hogy elhiszem neki, hisz furcsa lett volna, ha én kezdek el kételkedni.

Rápillantottam Caiusra. Az arcán ezernyi negatív érzelem lapult, mintha szét akarna robbanni a dühtől.

 - Nem! Ezt nem hagyhatjuk – horkant fel Marcus.

 - Aro! Mondd, te hogy látod – szűrte a fogai között Caius.

 - Előbbre kell hozni a kivégzést, hogy ne tudják megtenni. Nem szökhetnek meg, megölték az egyik legjobb szolgálónkat – beszélte kissé gondolkodóba esve.

 - Hacsak – kezdtem bele, amire minden tekintet rám szegeződött – szóval, ha engednék, hogy elszökjenek, még akár nagyobb zsákmány is lehetne belőle, mint két ilyen hasztalan, áruló korcs.

 - Mire gondolsz gyermekem? – érdeklődte Aro. Fejét fentebb emelte, mintha így jobban hallaná mit mondok.

 - Ha engednénk, hogy elszökjenek, még nyerhetnénk is belőle. Nyilvánvaló hová akarnak menekülni. Ha a Cullen családhoz, akkor akár egy egyszerűbb indokkal - miszerint olyanokat bújtattak, akik elárulták fajtánkat - őket is megölhetnénk.

 - Szép gondolat – gondolkodott el Aro.

 - Marion velük mehetne, hogy ne legyen túl feltűnő – szólt közbe Marcus is.

 - Kell valaki olyan is, aki el tudja játszani, hogy a barátjuk, de a kellő időben a mi oldalunkra áll.  Hallgattam.

 - Ha szabad megjegyeznem Drake eléggé magába bolondította Laylat. A lány folyton róla beszél – szólalt meg.

Hat óra előtt tíz perccel járt már az idő. Ha ember lettem volna, tuti az öngyilkosságon gondolkodtam volna. Mindent, amiben addig hittem félre dobtam egy hülye emberi érzésért. Nem még nincs késő Drake, még választhatod a tieid. 

Kacey novellapályázata

Szia mindenkinek! Kacey novellapályázatot hirdetett! Jelentkezni az alul látott e-mail címen lehet! :)
Ha ellátogatnátok Kacey oldalára csak kattintsatok a cimre!
Legyetek jók!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Pályázat... Romantika a Roncsok között

Sziasztok, több okból is szeretnék pályázatot hirdetni, az első az -az hogy kicsit felpezsdítem a blog életét és mostanában nem megy az írás, a másik okom az hogy nagyon sok pályázatot láttam már, vettem részt bennük és úgy gondoltam hogy már egy éve működik a blog és nekem is kéne egy pályázatot hirdetnem.

A cím a Romantika a Roncsok közöttet viselni és mindenki adhatna neki alcímet is. A történet szólhat bármiről amiről úgy gondolod hogy köze van ehhez, egészen elkalandozhat a fantáziád mert a Roncs szót nem csak a rossz, régi kocsikra szoktuk használni, néhány képet berakok hogy engem mi ihletett meg hogy kiírjam a pályázatot. (képek a cikk alján, nagyobb megjelenítésért katt rájuk)

Hossza: Bármekkora
Kategória: novella, vers, próza... és ami eszedbe jut, amit írni szeretnél
Betüméret, betüforma: Times New Roman, 12

Jelentkezési határidő: 2011 Március 31.

Beküldési határidő: 2011 Április 22.



Ki fogok tenni egy szavazást és majd ti fogjátok eldönteni melyek tetszenek a legjobban.

A helyezettek emlék lapot kapnak.

Ha valamit elfelejtettem kérlek szóljatok!

Jelentkezni kommentben, vagy az alkonyat.imado@gmail.com-on lehet, kérlek bárhol jelentkezel tüntesd fel a felhasználó neved, az e-mail címed, és a blog címed ha van. Jó kalandozást. :)

Novellapályázat!!! :)

Szia mindenkinek! A helyzet az, hogy ma le jár a novellapályázat leadási határideje. Hamarosan (még ma) felteszek egy novellát, kritikával, de ez nem azt jelenti, hogy még ma estig nem küldheti aki véletlen esetleg még nem küldte el. (A novellát a hivatalos oldalon találjátok meg!!!) KATT A CÍMRE!

Sok dolog történt mostanában, ami miatt nem hoztam friss-t sőt semmit és hát ezért bocsánatot szeretnék tőletek kérni! :)

Elég beteg voltam vagyok..bár már kezd javulni ez az állapot, igaz már lassan két hete tart és éppen itt volt az ideje. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam elérhető. Jövőhéten mindenféleképpen lesz új fejezet, addig is olvasgassátok a felkerült és kritizált..:D novellákat!

Legyetek jók! Sok puszi!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Információk a pályázatról!

Szia mindenkinek! Szóval, ahogy írtam e-mailbe mindenkinek a leadási határidő megváltozott, mivel elég sokan jeleztétek nekem, hogy az iskola, a munka mellett nem igazán marad szabadidőtök. Ezért változtattam a leadási határidőn!

2011. március 5. 

Továbbá még egyszer megkérek mindenkit, hogy a kész novellákat .doc (azaz sima Word formátumban) és ne docx. formátumban küldjétek, mert azt nem tudom megnyitni. Ha nincs más lehetőség akkor jegyzettömbben, vagy Wordpad-ban is küldhetitek nem zavar. 

e-mail cím: janettedorothyfair@gmail.com

előre is köszönöm! 

Legyetek jók!

üdv.: Zsani alias Szozsa914

Gold Moon - Arany Hold - 12. Fejezet - Az utolsó kívánság

Kedves mindenki! Ne haragudjatok, hogy ennyit kések állandóan. Rengeteg minden történt, sajnos, aminek nem kellett volna. A barátom apukája kórházba került, nem vettek fel a munkahelyemre, megbuktam a rutin vizsgámon és még egy csomó minden. És pozitív alig akadt, de ez egy ilyen hét volt, majd lesz jobb is. Szóval remélem tetszeni fog az új fejezet. A vége felé átváltottam Layla szemszögére. Remélem ettől azért még meg lesztek vele elégedve. 

Legyetek jók! Kellemes olvasást! 

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Nyeltem egy hatalmasat. Ha most kimondja azt a szót, hogy kivégzés, akkor tennem kell valamit, nem hagyhatom. Nem még Seth-től sem köszönhettem el.

Marion lehajtotta fejét, majd újra a szemünkbe nézett.

 - Ma hat órakor – még mindig nem bírta kimondani, tehát biztos vagyok benne – végeznek veletek – sóhajtott egyet – Sajnálom – láttam, hogy könnyek nélkül sír, vállai remegni kezdtek.

 - Ó, drága Marion – ugrott oda Layla – ne sírj – nyugtatta – nem lesz semmi baj.

 - De hát – kezdett bele, de nem tudta folytatni – Most mennem kell jönnek – felelte, majd elrohant.

Egyetlen lépés sem hallatszott. Néhány pillanat alatt a három vezető megjelent a zárka előtt.

 - Dawn – hozzám kezdett beszélni Aro – Engedd meg, hogy azzal kezdjem, hogy megmondjam, hogy hatalmasat csalódtam benned. Azt hittem nem fordulnál a saját fajtád ellen.

 - De tévedtünk – szólt közbe Marcus.

 - Elvettél tőlünk egy becses kincset és most mi kárpótlásul mi is elveszünk tőled, tőletek valamit.

 - Ma pontban a hat órai harang kezdetekor megkapjátok a titeket illető büntetést – beszélt ezúttal ismét Marcus.

 - Az életetekkel fizettek ezért az árulásért. A kivégzésen találkozunk – vetette felénk Caius, majd egy gusztustalan és megvető fintort vetett felénk.

 - De hogy lássátok a Volturi, mily kegyelmes lehet egy utolsó kívánságotok – mondta Aro.

 Rápillantottam Layla-ra, majd megszólaltam.

 - Kérlek benneteket! Ő nem bűnös – ismét rápillantottam, majd Aro szemeibe néztem.

Caius ökölbe szorította az ujjait.

 - De az! Még nálad is vétkesebb! – már szinte őrjöngött a dühtől.

 - Nem elég, hogy hagyta meghalni egy társát, de még védelmezte is a gyilkost – beszélte Marcus.

 - Én csupán – kezdett bele Layla, hanyagolva az újonnan felhozott témát – annyit szeretnék kívánságnak, hogy a naplómat elhozhassam a szobámból – suttogta zavartan – Tudom, hogy már nem sokáig lesz rá szükségem, de ez egy kedves emlék számomra – felnézett egyenesen Caius dühöngő tekintetébe, aki vett egy mély levegőt, majd kifújta azt.

 - Legyen – egyezett bele a vezető.

 - Köszönöm mester – mondta a húgom, majd ismét lehajtotta a fejét.

 - Te? – nézett rám Aro.

 - Nos, én még utoljára – sóhajtotta szégyenkezve – szeretném látni a szüleimet – ejtettem ki szavaimat, majd a földet kezdtem pásztázni. A bal karomon lévő karkötőt kezdtem simogatni zavaromban.

 - Rendben – bólintott rá a vezető.

 - Most, ha megbocsátotok, visszavonulunk – folytatta.

Néma csendben távoztak. Egyszerűen lehetetlen volt a számomra ez az egész, mintha a rémálmaimban lennének lidércnyomásaim. Nevetségesen hangzik, de így van. Hogy tehettem ezt? Minek kellett visszajönnöm? Ennyire telhetetlen lennék? Mint egy ostoba, pisis gyerek, aki nem elégszik meg azzal, hogy talált magának egy boldog és szerető családot.

 - Sajnálom – feleltem, s közben mindvégig az járt a fejemben, hogy, amint történik velem valami jó, mint most, hogy megismertem a húgomat, azonnal adódik egy duplán helyrehozhatatlan probléma. És tessék most megint nem lesz senkim, sőt nem hogy nem lesz senkim, de még én magam sem leszek többé. Nem láthatom Sethet még utoljára, nem beszélhetek Esme-vel és Carlisle-al, nem hallgathatom Alice csilingelően idegesítő nevetését és Emmett kínzóan nevetséges vicceit, vagy hogy Edward nem bírja tovább mellettem a gondolataim miatt. Nem érinthetem meg őket. Nem ölelhetem át Nessie-t és nem csókolhatom meg újra Seth-et.

Jajj, drága kis farkasom! Annyira szeretlek, de nem mondtam neked sosem, csak mielőtt eljöttem, ha ezt túl élem és még valaha megbocsátasz nekem, annyit mondom neked, hogy a végén rám unsz.

Egy ostoba hiba miatt dobtam el magamtól mindenkit. Hogy lehetek ilyen? Miért nem vagyok önmagam?

 - Ne sajnáld! – vetette oda Layla, ami bevallom dühített. Hogy az életbe lehet ennyire nyugodt? Még mosolyog is?

Hát most tudta meg, hogy végeznek vele, ráadásul a saját nővére miatt.

 - Mégis...? – nem bírtam befejezni. Félbe szakított. Leguggolt, majd az egyik ujjával a poros kőlapra kezdett írni.

„Van egy tervem”

Ez a lány teljesen meg van húzatva. Megbolondult? Esélytelen, hogy ne vegyenek észre, ha teszünk valamit. Ráadásul harcolni sem tudnánk velük, akkora fölényben vannak, hogy fizikailag képtelenség lenne.

 - Khmm – hívta fel a figyelmet magára Drake.

Egyetlen mozdulattal söpörtük el a porba írt üzenetet, majd a fiú felé fordultunk.

 - Gyere! – nézett a húgom felé – elkísérlek a naplódért – felelte. Layla bólintott, majd lassú léptekkel elindult a cella ajtó felé.

Layla szemszöge:

Drake kinyitotta a rácsokat én, meg mellé lépkedtem. Még egyszer visszapillantottam a nővéremre, majd a fiúra végül elindultam a szobám felé. Nem volt valami nagy, sőt mondhatni élettérnek elég kicsike, de már megszoktam. Lényegében egy cella volt ez is.

Drake szorosan mellettem sétált. Egyikünk sem szólalt meg csak némán baktattunk. Hamarosan el is értük a célt. Benyitottam a helyiségbe, majd az ágyam mellett lévő fiókhoz sétáltam. Kihúztam, végül a vaskos, világosbarna, bőrkötéses könyvecskéhez kaptam és visszafordultam a fiú felé.

 - Kész vagy? – kérdezte. Láttam, hogy ezúttal fogalma sincs, hogy is viselkedhetne velem. Nos, nekem meg nem volt kedvem pátyolgatni. Be kell, valljam ebben a percben kisebb problémám is nagyobb volt annál, hogy vele foglalkozzam. Leginkább Dawn-t sajnálom. Annyi rosszat kellett már átélnie az életében és most még ez is. De ha bejönne az ötletem, akkor talán megvédhetném.

 - Igen – feleltem fél másodperc alatt.

 - Tudod – kezdett bele, nagyon kellett figyelnem, olyan sebességgel hadart – én-én nem gondoltam, hogy ez lesz.

 - Más sem – tettem hozzá kurtán.

 - És hát nagyon sajnálom, hogy így alakult – emberi módon a tarkóját kezdte vakarni.

 - Hidd el én sem – mondtam szarkasztikusan. Igazság szerint nem értem ezt a vallomást. Hiszen, ha akart volna, már az elején is tudott volna segíteni. De nem! Ő nem!

 - Tényleg – bizonygatta.

 - Nézd Drake, ha ennyire bántana megállíthattad volna, de ha jól tudom, nem tettél semmit, csak álltál a hülye ajtó mellett és bámultad, ahogy Dawn elveszíti az önuralmát az-az átváltozása miatt, de nem állítottad le! Úgy hogy, csak ne mondogasd itt nekem, hogy mennyire sajnálod – borultam ki. Komolyan! Ezt a képmutató szemétládát! Mit képzel ez magáról!

 - Figyelj Layla – lépett közelebb hozzám. Tudom, hogy nem kellene ilyen gyengének lennem, de mikor ilyen hangon szól hozzám. Jajj nekem! – Hidd el nekem!

 - Drake! Ne! – léptem arrébb. Most nem foglalkozhatok ezzel!

 - Kérlek! – könyörgött, szemei összeszűkültek, ajkai egy kérlelő fintorra húzódtak – Nem akarlak elveszíteni – suttogta.

Nem tudtam megszólalni. Sosem láttam még ilyennek.

 - Mondd, hogy csináltok valamit! Nem akarom, hogy meghalj, látni akarlak – ha elmondanám neki, ha velem jönne, ha-ha most igazat beszél.

 - Ezt komolyan mondod? – kérdeztem egy tizedmásodperccel később.

 - Layla én sosem hazudtam neked – felelte félénken. Közelebb hajolt felém, majd ajkait az enyéimre tapasztotta. Az első csókom. Még sosem éreztem ehhez hasonlót. Ajkai vadul táncoltak az enyéimmel. Forrónak éreztem mindent. Remegett az egész testem, a talpamtól egészen a gerincemig.

Lassan elhúzódott. Végül újra a szemeimbe fúrta az övéit.

 - Mi lesz?

 - Hát – suttogtam – Gyere! – hívtam magam után, majd leültem az ágy szélére. Kinyitottam a naplót és írni kezdtem.

„ Meg akarunk szökni, vagyis Dawn még nem tud róla, de inkább ez, mint hogy hagyjuk, hogy megöljenek minket.”

Átvette a füzetet, majd gyönyörű betűket kezdett kanyarintani

„Veletek megyek! Mi a terv?”

Újabb díj!

Ismét egy bejegyzést..ez már a második így egyből....:D

Nagyon köszönöm Biankának! Igazán kedves tőle..:D
Küldeném mindenkinek, aki úgy érzi, hogy az ő történetére is illik a "Szívszorító történet" díj! Még 1x köszönöm! Legyetek jók! A héten mindenképp lesz új fejezet!
Üdv.: Zsani alias Szosza914

Alyosha és Briki Green novellapályázata (Katt a címre ha az oldalukra akarsz jutni!)

Szia mindenkinek! Nos, amint láthatjátok egy újabb novellapályázattal bővült a versenyek létszáma. Aki akar, vagy esetleg ideje is van jelentkezzen, hisz rengeteg hasznos tapasztalatot szerezhettek az írás területén. Sok sikert a pályázóknak! A héten, de az is lehet, hogy még ma..:D jön az új fejezet! Sok puszi nektek! Legyetek jók!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Vámpírakadémia Pályázat

Sziasztok!

Itt láthatjátok a Vámpírakadémia Pályázat instrukcióit. Ha bármi észrevételetek, kérések vagy kérdésetek merülne fel, akkor e-mailben (vampirakademia_palyazat@citromail.hu) vagy megjegyzésben megírhatjátok nekünk.

A részvevők névsorát oldalt majd idővel megtaláljátok, valamint az alkotásoknak is készítünk majd egy-egy külön menüpontot. A leadási határidő letelte után egy közvélemény-kutatást fogunk elindítani, amiben majd szavazhattok a nektek tetsző alkotásokra. De! A végeredményt mi fogjuk eldönteni, és csak akkor vesszük figyelembe a szavazást, ha bizonytalanok vagyunk egy-egy sztori helyezettében. (Mindezzel azt szeretnénk elérni, hogy mindenki ugyanolyan esélyekkel induljon, legyen az ismert, vagy nem annyira ismert író és hogy csak a teljesítményt értékeljük, ne a rajongói tábor méretét.)

Sok sikert kívánunk!

Téma:

Vámpírakadémia

A művek kategóriái: novella, egyperces novella, vers vagy elbeszélés

Terjedelem:

• Novella: minimum 2 oldal, maximum 5 oldal
• Egyperces novella: minimum fél oldal, maximum két oldal
• Vers: nincs
• Elbeszélés: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal

(Word dokumentum, Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: szimpla)

Kritérium:

• Nem lehet crossover (más film vagy könyv összekeverése)
• Törekedjetek a karakterhűséghez! (Írhattok saját szereplőről, és a példa kedvéért Mason feltámadhat poraiból, de Rose ne kergessen lepkéket egy idilli réten.)
• A korhatárt meg kell jelölni az alkotás elején
• A VA 5. és 6. könyvével kapcsolatos írások esetén fel kell tüntetni a Spoiler veszélyt!
• Törekedjetek a helyesírásra és a szöveg formázására
• Az e-mailben fogalmazz meg egy bevezetőt a műről

Határidő:

• A leadás határideje: 2011. márc. 27-e éjfél
• A győztesek kihirdetése: 2011. ápr. 00. éjfél (az elküldött alkotások mennyiségétől függően akár el is tolódhat!)

Küldés:

A kész műveket e-mailben várjuk (vampirakademia_palyazat@citromail.hu), melynek témája: Pályázat.

Ha valami kérdésetek adódik a versennyel kapcsolatban, akkor azt szintén e-mailben vagy megjegyzésben feltehetitek (chat-ben túl hosszú lenne).

Zsűri:

Alyosha és Briki Green

Díj:

Az első három helyezetten végzet, ha megadja nekünk a címét, akkor azoknak Postai úton küldünk egy kis apróságot, valamint az alkotását közzétesszük az oldalon.

Üdv.:

Alyosha & Briki Green

Gold Moon - Arany Hold - 11. Fejezet - Szánalmas és kegyetlen

Ott feküdtem a nagyteremben. Halvány lila gőzöm sem volt, hogy mit kezdjek az újonnan megszerzett információkkal saját magamról. Nem tudtam semmit. Hogy mit kellene tennem ebben a helyzetben, hogyan tudok visszaváltozni vagy ilyesmi. Semmit. Még mindig hatalmas némaság telepedett az egész kastélyra. Tisztán lehetett hallani és érteni is, az emberek beszédét a környező utcákról. Még sosem voltak itt ilyen csendben. A körülöttem lévő vámpírok mind szoborként figyelték tetteimet, mintha veszélyt jelenthetnék számukra. Bár volt benne igazság, de azért ennyi vámpírral nem tudnék elbánni.

Hirtelen, mintha feleszmélt volna, Aro megköszörülte a torkát és nyájasan megszólalt.

 - Nos, mily meglepő fordulat – artikulált, s közben apró döntésekkel mozgatta a fejét, mintha ezzel próbálná ellensúlyozni a remek ötleteit velem kapcsolatban.

 - Barátom, ez az – szólt közbe ezúttal Marcus is.

 - Demetri, Alec! – kiáltott a két vámpírnak – Vigyétek le az egyik cellába! – üvöltötte ingerülten Caius. A két férfi közeledni kezdett felénk. Demetri hatalmas erővel markolt bele a bundámba, amire hangos vonyítással reagáltam. Mindent sokkal másabban érzékeltem, mint vámpírként. Mintha ezernyi késsel szúrta volna tele a bőröm.

 - Ne! Ne bántsátok! – kérlelte Layla. Ezúttal a figyelem ráterelődött.

 - Vajon mi történhetett köztetek, ami miatt ily hamar bajtársak lettetek? – nézett felénk Marcus, töprengő tekintettel.

 - Most! – szűrte a fogai között Caius. A két vámpír ismét közeledni kezdett. Én egy lomha mozdulattal felpattantam a helyemről, de Layla váratlanul elém ugrott.

 - Nem bánthatjátok! – üvöltötte a két férfira. Demetri néhány lépéssel kikerülte őt, majd rám vetette magát. Alec lefogva a húgomat, megpróbálta távol tartani tőlem.

Layla egy erősebb oldalba rúgással szabadította ki magát Alec karjainak maró szorításából, majd Demetri hátára ugrott elvonva annak figyelmét.

Hangos morgás tört erő a torkomból, ahogy végig néztem, hogy Demetri megfogta a húgom karját és előre rántotta maga mögül. Iszonytatos erővel vágta bele a márvány padló fényes kövébe. Feléjük rohantam letépve a férfit a húgomról. Alec robbanásként vágott oldalba, aminek a hatására eleresztettem Demetrit és a tíz méterre lévő falba csapódtam. Nyöszörögve tápászkodtam fel, mikor észrevettem, hogy ismét közeledni kezdtek felém. Ismét egy hangos morgás hallattam, majd futni kezdtem feléjük. Layla Alec-re vetette magát, én, pedig a másikat tepertem le. A húgom ajkai közül hangos sikoly tört elő, ahogy az ellenfele kettétörte az egyik karját.

Megrémültem. Olyan erő járta át a testem, amit eddig még nem éreztem sosem. A mancsaim szinte maguktól mozdultak. A talpamtól egészen a fejem búbjáig hatoló energia kényszerített a védelmezésre. Meg kellett óvnom a családom. Oltalmaznom kellett az egyetlen húgomat. Segítenem kellett rajta.

Demetri megpróbált felállni a mancsaim között, de nem sikerült neki, hisz ezúttal erősebbnek bizonyultam. Egyetlen csapással ütöttem arcom, majd téptem darabokra.

A teremre néma csönd vonult. Fenyegető tekintettel néztem, ahogy Alec a karjai között tartja a fájdalmaitól szenvedő húgomat. Pedig csak meg akart védeni.

Aro, Alec-ra nézett, majd bólintott egyet. Mire a vámpír elengedte a húgomat, aki hozzám futott.

Lenéztem a földre. Lábaim a földbe gyökereztek. A vámpír szétmarcangolt darabjai. A néma csend, ami fátyolként telepedett a teremre. Gyilkos lettem. Ismét. Nem kaptam levegőt, az érzés, hogy bántottam valaki, az érzés, hogy megöltem, megöltem őt. Végeztem Demetri-vel. A Volturi egyik legértékesebb kincsével. És akkor, ott az utolsó gondolatom hatására rájöttem.  Ráébredtem, hogy meg fognak ölni. Ha megtudják, hogy ismerem a titkot, hogy Layla a húgom, ő vele is végeznek.

Még mindig csend volt, megfagyott készenlétben nézték a mozdulataimat, a cselekedeteimet.

Egy halk nyüszögés tört elő a torkomból.

Féltem.

Nagyon féltem.

Remegni kezdtem. Végig söpört a gerincemen és a mancsaimon keresztül egészen a gyomromig hatolt.

Megtörten és megalázkodva rogytam a földre. A hajam lágyan hullott a szét a bőrömön, eltakarva az arcomon megbúvó szégyent és rettegést.

Aro sóhajtott. Majd halk és dühös morgásba kezdett. Összeszorította az öklét, majd erőt véve magán megszólalt.

 - Vigyétek a szemünk elől őket. Le a cellába. Azonnal! – szűrte a fogai között.

 - Demetri fontos volt a Volturi számára és ti végeztetek vele – szólalt meg dühösen Marcus.

 - Csak én! Layla nem tehet az egészről – feleltem szinte alig érthetően, de tudtam hogy tisztán értik minden rémülten csengő szavam. Drake felém lépett, majd a hátamra terítette fekete köpenyét. Önként felálltam, majd lehajtott fejjel a három vezető felé fordultam.

 - Sajnálom! Nem tudtam, mit teszek – suttogtam.

 - Ez nem mentség! – üvöltötte Caius – Immáron nem vagy pótolhatatlan! Te is csak egy vagy a szánalmas Cullen család babonájában élő szennyből. Szégyent hozol a névre!

 - A cellába! – üvöltötte ismételten Aro.

 - Igen is – Drake bólintott, majd Layla karját megfogva vonszolni kezdte. Alec ugyanezt tette velem.

Néma csendben lépkedtünk végig a folyosókon. A dohos szag átjárt mindent. A sötét falak még ridegebb hangulatot biztosítottak. Fagyott volt minden. Egy cseppnyi pozitív érzelem sem lakozott idebenn. Csupán a düh, a harag, a bosszú és a gyász tökéletes és sötét keveréke.

Szégyenkezve pillantottam fel a recepciós pult mögött álló Marion riadt és megrökönyödött tekintetébe.

Nem értette, hogy most mi lesz velünk. Igazság szerint én tudtam. Engem kivégeznek, és csak reménykedni tudtam abban, hogy Layla még élhet. Olyan fiatal még.

Most biztosan gyűlöl engem. Hogy is ne gyűlölne? Felforgattam mindent az életében. Én tehetek mindenről. Tönkre tettem. Lényegében én magam, a hülye védelmem miatt vittem őt is a halálba. Hisz Alec nem is akarta bántani. Mit tettem? Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet, de tévedtem.

Kavargó gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy a zárkához értünk. Drake bekísérte Layla-t, majd miután kijött, lehajtott fejjel megállt mellettem. Csak állt ott és nem szólt. Végül azt hittem, hogy nem mond semmit. Végül megszólalt.

 - Sajnálom – ahogy kiejtette szavait, tovább indult, majd eltűnt a lépcsőfordulóban.

Alec egyetlen erőteljes lökéssel a zárkába lökött, aminek a hatására összerogyva estem a hideg kőlapra. Nem néztem a húgomra, hisz úgy is gyűlöl. Nem akartam látni a szánalmasan utálkozó tekintetét.

Összegörnyedtem, lábaimat magam alá húztam és a hideg kőnek döntöttem a fejem. Olyan forrónak éreztem mindent. Mintha a pokol, kegyetlen tüze akarna bosszút állni rajtam. A testem halk rázkódásba kezdett. Szemeimből könnyek kezdtek csepegni. Halk szipogással próbáltam ellensúlyozni keservesen záporozó sírásomat.

 - Dawn – szólalt meg suttogva. Kezeivel végig simította az arcomba hulló, vörös tincseimet.

Még mindig nem mertem ránézni. Féltem.

 - Nem akartam – zokogtam tovább – Megérdemlem az utálatod, hisz miattam fogsz meghalni.

 - Nem – felelte még mindig alig hallhatóan.

 - Sajnálom – nyöszörögtem újra.

 - Köszönöm – folytatta. Felnéztem. Mit köszön meg? Hogy lényegében én magam tehetek arról, hogy megölik? Megköszöni hogy elvettem az életét, még ha nem is a saját kezemmel?

  - Mit? – néztem rá. A testem még mindig remegett. A lelkemtől, a saját magam iránti gyűlölettől fáztam. Belülről fagyos volt minden, de kívülről még mindig a pokol vad tüze égette a bőröm minden egyes pontját.

 - Hogy megvédtél – felelte – Köszönöm – borult a nyakamba.

 - Én köszönöm – mondtam.

 - Ugyan mit? – kérdezte meglepetten.

 - Hogy nem utálsz azért – elcsuklott a hangom – szóval, azért amit tettem – ajkaim elnyíltak és egy adag levegőt fújtam ki rajtuk.

 - Miért kellene utálnom téged? Hisz te csak segíteni akartál rajtam – felelte.

 - Layla! Dawn! – futott a rácsokhoz Marion. Ránéztünk mindketten – meghozta az ítéletet a Volturi – suttogta.

Twin Light - Iker Fény friss!!!!

Szia mindenkinek! 

Szóval csak annyit, akartam mondani, hogy fenn van a friss a Carly-val közös blogunkon.

Twin Light - Iker Fény - 2. Fejezet - Felejthetetlen

 Katt ide, ha el akarod olvasni! :)

2 új díj! Köszönöm Brigi Bogyónak!

Szia mindenkinek! Brigi Bogyótól kaptam két díjat is!

 Nagyon köszönöm! Imádlak érte, nagyon jól esett.

A feladatom, hogy 5 embernek küldjem tovább, amikről írnom kell egy rövidke jellemzést.

Hát bevallom, nem sok fanfiction-t olvasok, de azért majd igyekszem.

Az első hogy elmondom, hogy mivel Brigi Bogyó már kapott így neki nem tudom visszaküldeni, de nagyon nagyon megérdemelné.

Szóval, akkor kezdem is..

1. Carly:
   Nagyon szeretem olvasni a történeteit, az egyik kedvencem az Emlékeimet keresve c. története, ami Bella és Edward elrabolt lányáról, annak visszatéréséről és elrablásának különleges, titokzatos körülményeiről szól. Megfűszerezve egy csipetnyi szerelemmel, néhol megszórva egy kis erotikával és sok sok önfejűséggel. Olvassátok el! Nagyon jó!
2. Drusilla:
   Drusilla egy nagyon nagyon tehetséges lány, talán többen is ismeritek! Sőt biztos is! Az első kedvenc történetem tőle a Kártyán nyert szerelem, ami a Twilight korunkbeli világát egy kicsit más időbe helyezei...:P Nagyon jó, de a mostani története is egyszerűen csodás Ha a lélek összeforr címmel olvashatjátok!
3. Allice:
   A két Volturis története:
   Carlisle és Aro színes történetéte Allice tollából.  A leggyerekesebb Volturi tagokról szól, de életük megváltozik. Megjelenik 2 lány az életükben és minden felborul, ami eddig megszokott volt számukra. Esme és Carlisle a világon egymást utálják a legjobban, de a végén mégis kezd kibontakozni valami.  Aro és Lili pedig szerelembe esnek már az első pillantás után. Van itt szerelem, gonoszság, boldogság, harc és minden, ami kell!
4. Kate:
   Ellie elvesztette a húgát egy balesetben és ennek következményeként az apja elhagyja őt. Ellie szeret egy fiút aki rá se néz. Úgy érzi ez már több mint szerelem de nem érti, hogy szerethet valakit akit még csak nem is ismer. Egy nap ú elájul az iskolában és mikor a kórházban arra ébred, hogy extra képességei vannak(mint: extra hallás, szaglás, tapintás, látás, érzés) nagyon megrémül és az még csak súlyosbítja a helyzetet, hogy egyedül van evvel a nagy teherrel amit a képességei jelentenek. Olvassátok el a The Power című történetet, és megtudhatjátok mi lesz a folytatás.
5. Bianka
   Alice normálisan éli mindennapi életét míg fel nem bukkan ő. Azután a nap után kilenc évig várakozik míg végül újra felbukkan. Ám a szerelem magával hozta a veszélyt és a bajt. Alice fontossá válik egy veszélyes embernek aminek az okát seni sem tudja. Vajon miért kell Tomnak? A The Moon Lights fejezeteiben megtudhatjátok a folytatást

Három dolog rólam:

 - Imádok blogolni!

 - Imádom a zenét, hisz az az élet, mindenhol ott van!

 - Imádom az olvasóimat!

A díjat mindenkinek ajánlom, akit eddig megneveztem és akinek a neve vagy a linkje szerepel az oldalon! :)

Köszönöm mindenkinek! Hogy olvastok! Hogy díjakkal értékelitek a munkámat! Nagyon szépen köszönöm nektek! És még egyszer köszönöm Brigi Bogyónak!

Lejárt a jelentkezési határidő!

Kedves pályázatra jelentkezők!

Kihirdetem, hogy a jelentkezési határidő lejárt! 

Íme a végleges jelentkezési lista:

•  Alicebrandon 
•  Allice 
•  Alysia 
•  Angyal 
•  Bee 
•  Bells 
•  Bri 
•  Carly 
•  Cassidy Cleanwood 
•  Cormy 
•  Dadri 
•  Dark Angel 
•  Diara 
•  Dreamea 
•  Ennie 
•  Anabella 
•  Iceflower
•  Isabella 
•  Isabella Cullen 
•  Kacey 
•  Kesha 
•  LaMes 
•  Mazsolä 
•  Mercédesz 
•  Nori 
•  Piroseper 
•  Rek@ 
•  Rosalie23
•  Rosewoods 
•  Suzan 
•  Szélkisasszony 
•  Szepy 
•  Szimy 
•  Tia 
•  Timsi 
•  Tpr és Viv 
•  Valerin Lanz 
•  Wanda Reeves 
•  Wedo  

Összesen ennyien jelentkeztek: 39

Néhány jó tanács! Ezeket ne felejtsétek el:

1. A művek terjedelme: A novella terjedelme: minimum 2 oldal, maximum 5 oldal.
   Az elbeszélés terjedelme: minimum 5 oldal, maximum 12 oldal.
2. Word beállítások: Betűtípus: Times New Roman, Betűméret: 12, Sorköz: Szimpla
3. Minden novellának és elbeszélésnek adjatok címet!
4. Javítsátok ki a műveket, amennyire csak tudjátok! Olvassátok át őket, így könnyebben észreveszitek a hibákat. ( Ne feledjétek az oldalra javítás nélkül, a kritikák hozzáadásával kerülnek fel a művek!)
5. Beküldési határidő: Február 25.
6. A kész műveket ide küldjétek: janettedorothyfair@gmail.com

Sok-sok szabadidőt, múzsát, ihletet, jó ötletet és agyafúrt észjárást kívánok minden jelentkezőnek! A lényeg, hogy a képzeletetek szabadon szárnyaljon, legyetek kreatívak és legfőképpen érezzétek jól magatokat!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Kedves pályázók, pályázni akarók és nem pályázók!

Szia mindenkinek! Szóval, remélem nem felejtettétek el, hogy még ma lehet jelentkezni a novellapályázatra, ugyan a határidő már a végsőket rúgja, de ne csüggedjetek, aki még szeretne jelentkezni az ma éjfélig, azaz 00:00-ig még megteheti..de csak addig...:). Hajrá emberek! Nincs még veszve semmi, akkor sem ha éppen most, ebben a pillanatban tört rátok az ihlet hatalma és jutott eszetekbe egy-egy ütős novella vagy elbeszélés.
Ha jelentkezni akarsz itt megteheted:

• szozsa914@gmail.com
• janettedorothyfair@gmail.com

vagy esetleg kommentárban :)

Ne felejtsétek el megírni az e-mail és blog címeteket, milyen néven indultok, illetve, hogy milyen formában indulnátok a pályázaton (novella, elbeszélés). Megjegyezném: A VERS KATEGÓRIÁT  TÖRÖLTÜK, nem volt rá elég jelentkező, így nem lett volna tisztességes a másik két formában indulókkal szemben.

Köszönöm figyelmeteket, holnap jelentkezem, a teljes végleges névsorral.

Valamelyik nap felteszem az új fejezetet, csak nem sok időm van, de azért sietek nagyon!

Sok sok puszi mindenkinek!

Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Új blog!

Szia mindenkinek! 

KATT IDE, HOGY A BLOGHOZ JUSS!

Carly és én, azaz Szozsa914 összedugtuk a buksinkat és megszületett egy történet. Egy történet, amit nektek írtunk. Ti értetek hoztunk létre. Egy történet, ami a Cullenek hihetetlen, szívszorongatóan romantikus, elviselhetetlenül izgalmas és örökérvényű legendájának a folytatása. Egyetlen, igazán aprónyi változtatással. Ami, teljesen megkérdőjelezi az olvasók elméjében megszületett Twilight Saga folytatást. Most, utólagos engedelmetekkel nem részleteznénk, hogy mit is módosítottunk benne, hisz akkor kevésbé lenne érdekes az első fejezet csattanója.

Szóval, reméljük, hogy sikere lesz, hogy tetszeni fog nektek, és rendszeresen olvasni és kommentelni fogjátok a rengetek munkával elkészített fejezeteinket. A történetet két szemszögből olvashatjátok majd, az egyik Carly lesz, a másik, pedig nagy meglepetésetekre én.

Egy szó mint száz, arra kérünk benneteket így, még most a legelején, hogy egy aprónyit könnyítsétek meg a dolgunkat és hozzászólva a fejezetekhez meséljétek el a véleményeiteket, akár egy szóval, akár kisregénnyel.

Előre is köszönjük ezt a segítséget! Jó olvasást, az első fejezethez, amit már megtalálhattok a blogon!

Üdvözlettel a blog szerkesztői: Carly és Zsani, alias Szozsa914

Gold Moon - Arany Hold - 10. Fejezet - Vad és félelmetes

Szia mindenkinek! Tudom, hogy ez egy elég rövidre sikerült fejezet lett, de ettől eltekintve szerintem egész jó. Remélem tetszik majd nektek! Ne habozzatok leírni a véleményeteket!
Jó olvasást! Legyetek jók vagy rosszak!
Üdv.: Zsani alias Szozsa914

Még mindig Caius elvetemült mosolyát figyeltem. Layla mellettem, a másodperc töredéke alatt fordult hátra és rökönyödött meg. A hatalmas ajtó egyetlen, apró lökéssel kinyílt és sorban egymás után számos, eddig ismeretlen vámpír lépett be rajta. Caius, emberi módon megköszörülte a torkát, mintha az kaparna, ezzel hívva fel a figyelmet mondani valójára.

Visszafordultam felé és tekintetem rászegeztem. Layla is így tett. A teremben halálos csend lett.

 - A feladatotok, hogy harcoljatok - mondta, majd ránk nézett gyilkos és önelégült tekintetével - Egyetlen szabály van! - folytatta magabiztosan - Öljetek! – ajkai ismét egyetlen kegyetlen és vad mosolyra húzódtak. Rápillantottam a húgomra, akinek a szemeiben ugyanazt a hitetlenséget véltem felfedezni, mint amit én éreztem.

Hátra néztem, hogy mérlegeljem a helyzetet. Több mint 20 vámpír állt mögöttünk. Vérszomjas vörös szemeik halálos fenyegetéssel vetődtek ránk. Ismét ránéztem a Volturi vezetőjére.

 - Igen – bólintott – jól látod, újszülöttek – rémisztő volt, ahogy ránk bámult, az aljas, megrögzött és elvetemedett ábrázatával.

Sóhajtottam. Nem mintha szükségem lett volna rá, csak nyugtatás képpen. Bátorítóan Layla-ra mosolyogtam. Tudta ő is, hogy ezúttal az életünkért harcolunk. Tudta, ha elbukunk, meghalunk és akkor esélyünk sem lehet kideríteni az igazságot. Ha most meghalunk sosem láthatom többé Seth-et, pedig erre vágytam a legjobban. Érezni akartam, ölelni és csókolni őt. Harcolnom kell és nyerni! Győzedelmeskedni, hogy újra láthassam őt. Ő érte, csakis miatta és a húgom miatt. Kellenek nekem és nem engedem, hogy veszítsünk. Megvédem Layla-t és magamat is. Nyerni fogunk! Nyernünk kell!

 - Ahogy gyakoroltuk – vetettem oda suttogva a húgomnak. Amire egy bólintást kaptam válaszul.

 - Akkor kezdődjön a móka – ült le a két másik vezető mellé Aro is, majd összecsapva két tenyerét elindította a – számukra – versenyt. Nekünk nem volt az, nekünk maga volt a túl élés.

Ketten, huszonhat újszülött vámpírral szemben. Nehéz lesz, de sikerülhet.

 - Enyém a jobb oldal – szólalt meg mellettem Layla egy Caius-éhoz hasonló elvetemült vigyorral – Vajon melyikünk lesz a gyorsabb? – szemöldökét fentebb húzta és egyetlen másodperc töredéke alatt belevetette magát a vámpír hadba.

Úgy tettem, mint ő. Az első néhány alkalommal, egy-egy jól irányzott ütéssel támadtam. A terem hatalmas csatatérré változott. Szlalomozva hárítottam el az ellenfelek támadásait, hogy aztán ütések hadával ostromoljam őket. Fél szemmel a húgomra pillantottam. Boldogult. Ez a tudat megnyugtatott és áramütésként töltött fel elég energiával ahhoz, hogy újult erővel merüljek bele a harcba. Néhányszor felugrottam és megpördültem a levegőbe, mintha csak egy egyszerű tornagyakorlatot mutatnék be. Majd egy-egy kecses mozdulattal az ellenfél hátára érkezve pusztítottam azt el.

Az újszülött teremtények erősek voltak, de egy alakváltót nem tudtak volna legyőzni. Minket farkasok ellen képeztek ki, nem mondom, hogy gyerekjáték legyőzni egy friss vámpírt, hisz ereje teljében van, de azért százszor nehezebb helyzetet is tudtunk volna kezelni Layla-val, főleg így együttes erővel.

Mindketten egyszerre hátráltunk. Pillantásunk összefonódott egy röpke pillanatra. Tudtuk mire gondol a másik. Tudtam, hogy még csak most jön a java. Egymásra bólintottunk. Szinte egyszerre vetettük bele magunkat ismét a tömegbe. Ezúttal viszont a képességeinket is használtuk. Layla víz oszlopaival próbálta meg távol tartani a vérengző lényeket, hogy addig én a tűzcsóváimmal gyilkoljam meg őket.  Szépen haladtunk, az eredetileg huszonhat fős hadsereg, már csupán hat tagból állt. A legerősebbek még mindig éltek.

Hirtelen egy óriási lökést éreztem a jobb oldalam felől. Hatalmas erővel repültem a szemközti fal jéghideg és kemény kövének. Hangos reccsenéssel repedt meg, majd apró szilánkokként hullottak a földre és gurultak szanaszét, hogy beleolvadva a környezetükbe elfoglalják helyüket.

Layla egy pillanatra megdermedt, de még pont volt ideje menekülni a támadói elől. Megpróbáltam felállni, de nem bírtam. Mellkasom szorítása nem engedett. Mély, nyilalló fájdalom járta át az egész bensőm. Szúrt és  nyomott. Nem bírtam mozdulni. Egy hosszú, sötét hajú nő ugrott rám, megakadályozva a lehetséges  menekülésem. Karmazsin vörös szemei beleivódtak az elmémbe. Erőt véve magamon és leküzdve az égető fájdalmat lábaimat felhúztam és egy óriási, erőteljes rúgással szabadítottam ki magam annak szorításából.

 - Layla! – kiáltottam, ahogy észrevettem, hogy a többi újszülött, egyként veti rá magát a húgomra. Feléjük rohantam. Elképesztő sebességgel csapódtam bele az egyik vámpír oldalába, aki majd 10 métert zuhant az ütésemtől. Ismét feléjük rohantam, hogy távol tartsam a támadókat a húgomtól, de ekkor valaki ismét nekem rontott oldalról. Megint a fekete volt. Hallottam és éreztem is, ahogy ütésének erejétől megreccsent, majd szilánkjaira tört vagy négy bordám, de nem foglalkoztam vele. Újra talpra pattantam, hogy felvegyem vele a harcot.
Meg kellett mentenem a húgomat. Meg kellett védenem. Nem hagyhatom, hogy most bukjunk el! Nem hagyhatom, hogy meghaljon! Éppen csak, hogy visszakaptam. Bármi is legyen vele kapcsolatban az igazság, ha a testvérem, ha nem, akkor is szeretem és kedvelem Layla-t és nem engedem, hogy bármi baja is essen.
Félszemmel ismét rá pillantottam. Láttam, hogy újra támadni kezdte a három másik vámpírt. Mos ő volt fölényben.

Egy észveszejtően gyors ugrással a levegőbe emelkedtem, majd az újszülött hátára ugrottam és egy gyors rántással kitörtem annak nyakát. Az előző vámpír közben magához tért és újult erővel felém kezdett rohanni. Vállaimba kapaszkodva szaltózott egyet. Lábaim a levegőbe emelkedtek és irdatlan sebességgel vágódtam  neki a márványpadló kemény lapjának, ami körülöttem, több méteres nagyságban repedt fel.

 - Dawn! – üvöltött felém hangos sikollyal a testvérem. Alig hallottam, mintha távolodott volna, mintha valaki el akarná szakítani tőlem ismét. Néhány perc múlva eszméltem csak magamhoz.  Felkeltem. Tekintetemmel Layla-t kutattam.

A maradék négy vámpír lefogta őt. Egy-egy a karjait szorították. Hallottam és láttam, ahogy kettétörik az egyik csontja. Egy fájdalmas nyögés hagyta el a torkát.

Ajkaim közül vad és félelmetes morgás tört elő, vállaim megfeszültek és furcsa, remegést éreztem a gerincemben. Olyan hirtelen történt minden. Az egyik másodpercben még ott álltam és figyeltem Layla fájdalmasan megrökönyödő tekintetét. A következőben, pedig már rávetettem magam a testvérem támadóira. Az egyikőjük lábát a fogaim közé szorítottam, majd nekivágtam a másiknak, aki hatalmas vetődéssel mélyedt bele a földbe. Layla riadtan hátrálni kezdett és az egyik vámpírt még utoljára, felém lökte. Én, pedig egy jól irányzott harapással téptem le annak fejét.

Hangosan zilálni kezdtem, behunytam a szemeimet. Majd a hideg földre feküdtem.

Layla mellém lépett és megsimogatta az arcom.
 - Köszönöm - felelte. Először rá pillantottam. Értetlenül figyelte mozdulataimat és közben végig mérte a testem. Tekintete megakadt a földön. Lenéztem én is fókuszálásnak helyére. Két, óriási szőrős tappancs pihent alattam.

Megakartam szólalni, de nem tudtam. Valami nyüszítés féle jött csak ki. A három vezetőre helyeztem tekintetem, akik ugyanolyan szótlan, szoborszerű meglepődéssel figyelték a cselekedeteimet.

Nem tudom mi történhetett velem, csak azt, hogy meg akartam menteni a húgomat. Meg voltam ijedve, még sosem fordult ez elő. Hogy ennyire elveszítettem volna a fejem. Mindig tudtam, mit teszek és sosem volt ilyesmire egyáltalán példa sem. Most, mintha kitörölték volna a harc minden mozzanatát a fejemből, csak az őrült düh járkált a fejemben és, hogy meg kell védenem.

Ismét a tappancsokra tekintettem. Majd megmozdítottam az egyiket, mint mikor a kezemet helyezem arrébb. Igen, ezek tényleg az enyémek. Pont olyanok, mint amilyenek a falka tagjainak is vannak. Mi történt velem? Akkor most mi vagyok én? 

Kedves Olvasóim!

Kedves névtelen és nevüket felvállaló olvasóim! Köszönöm, hogy már ilyen sokan jelentkeztek a pályázatomra, igazán örültem neki. :) De még nem ért véget, úgyhogy hajrá!
Szeretnélek megkérni bennetek, hogy aki olvassa az Arany Holdat, hogy akár névvel, akár névtelenül, de illessen meg némi kritikával. Nem azért, mert kivagyok éhezve rá, ne is gondoljátok. De megszeretnék felelni nektek! Szeretném, ha igen is segítenétek nekem, hogy jobbá tegyem a történetet. Ötleteket, tippeket vagy akár építő jellengő kritikát! Nagyon örülnék neki! Szeretném, ha elmondanátok a véleményeiteket, hogy meg tudjak felelni az elvárásaitoknak, hogy megtanuljam mi az érdekes számotokra. És szeretnék élni a lehetőséggel, hogy szórakoztató és ne csupán unalmas fejezetek kerüljenek fel az oldalra. Mert én nektek írok és nem csupán magamnak, mert akkor nem raknám ide fel! Kérlek titeket, hogy szánjatok rá egy csöppnyi időt és illessétek meg a fejezeteket akár egyetlen szóval!
Köszönöm a figyelmet! Remélem értékelitek, hogy én próbálkozom. :)
Sok puszi!
Zsani alias Szozsa914